A neandervölgyieknek már több tízezer évvel ezelőtt volt vallásuk

Ma azonban sokkal komolyabb figyelmet kap a kutatók körében. Nem titok, hogy a neandervölgyiek egyáltalán nem primitív, elmaradott egyének voltak, hanem fejlett társadalmakat alkottak. És minél többet tudunk róluk, annál rejtélyesebbé válik a sorsuk.

A kutatókat különösen érdekli a neandervölgyiek és az ősi rituálékban valószínűleg imádott állatok közötti titokzatos kapcsolat. A talált maradványok és tollak alapján a tudósok azt feltételezik, hogy ezek a repülő lények például sasok lehettek. Ez arra utalna, hogy ezeknek az állatoknak a kultusza több tízezer évvel az első civilizációk megjelenése előtt létezett - írja a focus.pl.

Ennek bizonyítékait neandervölgyi barlangokban találták. A fent említett sasok mellett a neandervölgyiek nyilvánvalóan kedvelték a keselyűket és a hollókat is. A tollakat és a karmokat gondosan eltávolították a maradványok közül. A csontok kőeszközökkel végzett vágások nyomait mutatják. Ilyen felfedezéseket tettek többek között Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban és Horvátországban.

Korábbi tanulmányok szerzői szerint az arany sas volt a neandervölgyiek által leggyakrabban választott ragadozó madár. A tudósok azt sugallják, hogy tollai és karmai rituális díszként vagy státuszszimbólumként szolgálhattak. Ez különösen érdekes, mivel a későbbi emberi kultúrákban a sasok szinte univerzális isteni, nap-, erő- és égi kapcsolat szimbólumai voltak. A római kultúrában a sas a Jupitert szimbolizálta, a szibériai népek körében szellemi állatként szolgált, és sok észak-amerikai törzs az emberi világ és az istenek közötti közvetítőnek tekintette.

A kutatók rámutatnak, hogy hasonló asszociációk sokkal korábban is létezhettek – már a neandervölgyi korban is. Az úgynevezett Napmadár-hipotézis nemcsak magukon a madármaradványokon alapul, hanem azok egyedi kezelésén is. Egyes barlangokban a régészek csak a ragadozók szárnyait vagy karmait találták, ami a szimbolikus jelentés szelektív használatára utal.

Az olaszországi Fumane-barlangban ragadozó madarak szárnycsontjainak egy csoportját fedezték fel. Ezeket a barlang falához helyezték, míg a spanyolországi Cova Negrában a kutatók csak a hollók szárnycsontjait találták meg. A régészek gyanítják, hogy a tollakat rituálékban vagy ünnepi öltözék részeként használhatták.

Az elmélet szerzői rámutatnak, hogy a sasokat már a történelmi időkben is a nappal és az éggel hozták összefüggésbe. Emiatt egyes kutatók azt feltételezik, hogy a neandervölgyiek különleges spirituális erőt tulajdoníthattak ezeknek a madaraknak. Bár nincs bizonyíték szervezett vallásra, egyre több bizonyíték utal arra, hogy bensőségesen ismerték a szimbólumok világát.

A francia Bruniquel-barlangban talált felfedezés még nagyobb vitát vált ki. A régészek hatalmas építményeket találtak, amelyek körökben elrendezett, törött sztalagmitokból álltak. A kormeghatározás kimutatta, hogy körülbelül 175 000 évesek, ami azt jelenti, hogy jóval a Homo sapiens Európába érkezése előtt épültek. Az építésük tervezést, szervezést és a föld alatti tűz használatát igényelte. Sok tudós számára ez bizonyíték arra, hogy a neandervölgyiek képesek voltak szimbolikus és kollektív cselekvésre.

Néhány kutató még azt is feltételezi, hogy a kőkörök rituális célt szolgálhattak. Olyan értelmezések születtek, amelyek a kozmikus tojás későbbi szimbólumaihoz kötik őket, amely motívum számos világvallásban jelen van. Ez azonban az egész elmélet egyik legspekulatívabb része. Egy dolog biztos: több mint egy évszázadon át brutális félmajmoknak tartottuk a neandervölgyieket. Ma ez a kép teljesen másképp néz ki, és valószínűleg ez nem a fajhoz kapcsolódó meglepetések vége.