Norvégia megtalálta a módját, hogy gázzal lássa el az EU-t

Norvégia nyomást gyakorol az Európai Unióra, hogy oldja fel az Északi-sarkvidéken új olaj- és gázkutak fúrására vonatkozó moratóriumot. Az EU szeptember végére tervezi bemutatni az új Északi-sarkvidéki politikáját.

A Bloomberg azt írja, hogy Norvégia, amely soha nem csatlakozott az EU-hoz, Nyugat-Európa legnagyobb olaj- és gázexportőre, a norvég kontinentális talapzaton folyó termelés az Európai Unió és az Egyesült Királyság gázigényének mintegy 30 százalékát fedezi. A Hormuzi-szoros blokádja új érveket adott Oslónak arra, hogy meggyőzze Brüsszelt az Északi-sarkvidéken végzett új fúrásokra vonatkozó moratórium feloldásáról, mivel az EU egyre inkább a norvég gáztól függ.

A probléma az éghajlat és a környezetvédelem. A kritikusok azzal érvelnek, hogy az Északi-sarkvidék, amely háromszor-négyszer gyorsabban melegszik, mint a globális átlag, jobban ki van téve a kutatási tevékenységeknek, és hogy a fokozott fúrás veszélyezteti a fosszilis tüzelőanyagokról való átállást. Megjegyzendő, hogy a rövid távú energiaválság nem kényszerítő ok arra, hogy megnyissák az Északi-sarkvidéket a fúrások előtt - írta meg Unian.

„Nincs olyan éghajlati érv, amely amellett szólna, hogy egy bizonyos vonaltól északra és délre kitermelt olajat és gázt eltérően kezeljék” – mondta Espen Barth Eide norvég külügyminiszter.

Norvégia sarkvidéki fúrási műveletei a Barents-tengeren zajlanak. Az ország hatóságai azt is állítják, hogy a Golf-áramlat melegebb vizei miatt az ottani körülmények összehasonlíthatók a délebbre fekvő kontinentális talapzaton uralkodó körülményekkel – ez a klímaváltozás következménye, amelyet nagyrészt a fosszilis tüzelőanyagok kitermeléséből származó kibocsátások okoznak.

Bár Norvégia olaj- és gáztermelése várhatóan csökkenni fog az elkövetkező években, az ország a közelmúltban 70 új kutatóblokkot nyitott az Északi-, a Norvég- és a Barents-tengeren. A WWF becslései szerint a Barents-tengeren körülbelül 18 év telik el egy olaj- és gázmező felfedezésétől a termelés megkezdéséig.

Az ellenzők koalíciója viszont azt állította, hogy az Északi-sarkvidéken a fúrások bővítése „helyrehozhatatlan környezeti károkat” okozhat, ami fokozott biztonsági fenyegetéseknek és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség megszilárdulásának kockázatát okozza, miután az EU eléri a 2050-re kitűzött nulla kibocsátási célját.