Csatatér lett az erőfoci fellegvárából

A brit Michael Cox az egyik legkarakteresebb figurája napjaink futballtémájú újságírásának. Tizenegy éve létrehozta Zonal Marking nevű weboldalt, amelyen meccsek takti­kai elemzésével foglalkozik, s olyan lapoknak írt, mint a The Guardian, az Independent vagy az ESPN, az előző év nyarától pedig a The Athletic állandó szerzője.

Első kötete, az eredetileg 2017-ben megjelent Daráló a Jaffa Kiadónak köszönhetően tavaly év vége óta magyarul is olvasható, és bátran oda lehet tenni Jonathan Wilson immár klasszikussá vált opusza, a Futballforradalmak mellé, annak egyfajta „kistestvéreként” is felfogható. Míg Wilson a játék fejlődését globálisan követi végig az angol őshazától a magyar Aranycsapaton át Hollandiáig és Spanyolországig, addig Cox műve sem térben, sem időben nem „markol” ekkorát.

A Premier League megalapításától (1992) indít, követi a taktikai trendeket, a formációk, játékfelfogások és szerepkörök változását, és bár a téma természetéből adódóan szót ejt más bajnokságokról és futballkultúrákról is, végig az angol klubfocira fókuszál.

Megtudhatjuk többek közt, hogyan hozott forradalmat a szigetország labdarúgásába Éric Cantona, miként tarolta le a ligát domináns támadófocijával a Sir Alex Ferguson által irányított Manchester United, de külön fejezet szól Arséne Wenger Arsenaljáról vagy Claudio Ranieri óriási meglepetésre bajnoki címet nyerő Leicester Cityjéről is.

Cox könyvének talán legnagyobb erénye, hogy rendkívül alapos, a taktikai változások mögött megmutatja az új ötletekért felelős edzőket, játékosokat, miközben érdekes történetekbe ágyazva követhetjük végig, miként vált a Premier League az ívelgetős, rohanós erőfoci fellegvárából sokszínű, nemzetközi csatatérré, ahol a sportág szűk elitjébe tartozó edzők vívják szellemi harcukat hétről hétre.