A játszótér, amely mosolyra fakaszt

Több Vitéz László-alak és más teremtmények is láthatók (Fotó: Shah Timor)

Kemény Henrik kilencvenegyedik születésnapja tiszteletére rendezték meg az április 3-ig látogatható Szervusztok, Pajtikák! című kiállítást a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban. A tárlat anyagát a Korngut-Kemény Alapítvány tulajdonában lévő hagyaték képezi, amelyben nemcsak Kemény leghíresebb bábjait és eszközeit – mint például a Vitéz László-figurákat és a palacsintasütőket – találjuk meg, hanem az előadások színpadterveit és díszleteit, valamint Kemény személyes tárgyait és munkaeszkö­zeit, amelyek segítségével a kiállításban az alkotó műhelyét az eredeti állapotoknak megfelelően rekonstruálták.

A kiállítótér olyan, mint egy hatalmas játszótér, amely mosolyra fakaszt: hiszen mindenki megtalálja a számára kedves karaktereket, részleteket. A terem közepén például egy hatalmas játszószőnyeget találunk, rengeteg színes párnával, itt különféle múzeumpedagógiai foglalkozások és bábelőadások révén ismerkedhetnek meg a gyerekek Kemény Henrik munkásságával. Ha pedig éppen nincsen konkrét program, akkor egy képernyőn futnak egymás után az alkotó leghíresebb bábjátékai.

Nagy hangsúlyt kap a játék, a szervezők azonban emellett arra is koncentráltak, hogy a Korngut-Kemény bábosdinasztia jelentőségét is megismertessék a látogatókkal. Az egyik falon például egy tablón röviden olvashatunk Korngut Salamon, a nagypapa színházteremtéséről, az 1897-ben megkapott belügyminiszteri engedélyről, amely lehetővé tette, hogy „dal- és testgyakorlatokat és bűvészeti előadásokat” rendezhessen. De megismerhető a Kemény család bábszínházának 1927-es megnyitása, annak világa, majd Kemény Henrik életútja is, rámutatva arra, hogy a bábművész játékaiban a népi hagyományok és a kortárs kísérletek összefonódtak.

A falakon körbefutó archív fotók és dokumentumok között találjuk például a már említett működési engedély eredeti példányát, de a kurátorok számos családi fotót is kihelyeztek, amelyeken a nagyapa, apa mellett feltűnnek a rokonság női tagjai is, akik a bábok ruháit varrták. A családi fényképeken túl találunk felvételeket a korabeli előadásokról, a közönségről is, és a kihelyezett eredeti plakátok, belépőjegyek, vörös bársonyfüggönyök is megidézik a korszakot és a bábszínház világát.

Ennek háttérmunkái is megismerhetők: a kiállításban szép számmal szerepelnek a különféle díszletek rajzai és maguk a hátterek is, valamint a jelmezek szabásmintái közül is néhány, bemutatva, hogy a Kemény család miként és hogyan építette fel „játékbirodalmát”. A kulisszák mögé enged betekintést a bábművész műhelyét megjelenítő installáció is, amely egy hatalmas asztalból, az előtte elhelyezett szekérből, egy nagyméretű gramofonból és egy régi varrógépből áll. Ezekre kerültek az alkotó személyes tárgyai (például gyógyszeresfiolái, fotói), jegyzetei, munkaeszközei és a félig elkészült bábok.

Persze a kiállítás fő attrakciói mégiscsak a bábok, amelyek különféle enteriőrökbe rendezve jelennek meg a kiállításon. Éppúgy láthatók a Disney-bábok – Donald kacsák, Mickey egerek, Popeye –, mint a híres Hakapeszi Maki figurája, Bunkó Bandi, Cuclifer és főképp a talán leghíresebb, Vitéz László. Kisebb színpadokon bohócok, csontvázak, erőemelők, négerfigurák, a csokifejű ördögök is feltűnnek. Egy sarokban a bábelőadások egyéb kellékeit is megtekinthetjük, a híres palacsintasütők mellett porolókat, kalapácsokat, üvegeket, késeket és fakanalakat találunk. A mostani tárlaton egyébként hat Vitéz László-bábot találhatunk, a legkorábbi Kemény kilencévesen kifaragott figurája, de ott áll a többi között az utolsó, a nyolcvanévesen megalkotott figura is – az első nyakában pedig ott lóg a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, amelyet Kemény Henrik 1995-ben kapott meg.