A gáton túli Gutor és a közeli Szemet

A síkföldi település legszélsőbb utcája meredeken emelkedik a 80-as években megmagasított, folyóparti rámpáig, ahol azelőtt a kavicsos lapályon strandoltak a felnőttek és gyerekek.

Közel a Duna utca (Dunajská ulica) sarkánál találkozhatunk a több mint hétszáz esztendős, román kori templommal, amelynek háromszintes, négy fiatornyos, gúlasisakos tornyából már csak a vaskereszt látszik a folyó felől nézve. A régebben még csupán hatszáz lélekszámú település a legutóbbi időkben kétezer fősre duzzadt, miután a közeli szlovák fővárosból Gutorba „bevándorló” új családosok számára kisajátították Gutor határát, és mellé egy zöld lakónegyedet építettek fel.

A legkorábbi, német ajkú jövevények jóval korábban megjelentek a színtéren, a Gutern (Gutt = Jó) helységnév először az Aranybulla esztendejében, 1222-ben bukkant fel oklevélben. Nevét a helybeli nemes Gutori családok utódai 1244-ben említették meg először, 1287 és 1337 között számtalanszor szerepelt a Duna-parti település iratokban, a 13. és 14. század korában már plébániai helyként is ismerték. Ami azért is érdekes, mert a középkorban (a múlt héten szerepelt) Somorja mezőváros fiókegyházához hasonlóan három Gutor helység: Kis-, Nagy- és Egyházgutor, továbbá Gutorszeg is tartozott.

Szent Kereszt-titulusú templomát az 1857-ben a helyszínen kutató Ipolyi Arnold (1871-től római katolikus püspök) „csodálkozva vizsgálta”, az épület félig román kori, félig korai gótikus formákat mutatott. Ne legyünk igazságtalanok: a különleges megjelenésű szakrális építmény a számtalan megújulásának dacára Rómer munkája szerint is eredetinek mutatkozott. E sorok írója több ízben is felkereste a gutori templomot. Karcsú tornyát a Duna visszatérő áradásai idővel elferdítették; később műszaki technikák révén statikailag megerősítették. Az égetett téglákból, forró mészhabarccsal készült épület teljes belső hossza (a torony alatti régi előcsarnok nélkül) 12 méter, a hajó belső hossza 6,5 méter, a keleti szentélytér ötször 4,5 méter alapterületű. Az apszis a nyolcszög öt oldalával zárul, a fölötte levő galéria falain román stílusú, félkörös résablakok nyílnak.

Az 1972 és 1984 között megszakítással folytatódó feltárás és az utána következő renoválás igyekezett tisztázni, később bemutatni az egyház eredeti stílusjegyeit. Ezért lebontották az előcsarnokot, így felszabadult a torony két alsó emelete és az orgonakarzat. 1981-ben a vakolatrétegek alól kiszabadították annak a freskóciklusnak a részleteit, amelyek a 15. századi Szent László-legendákhoz kapcsolódnak. A szent király legendájának néhány töredékét, a leányrabló kun vitéz üldözését és a híres párviadal jelenetét az 1488-ban készült augsburgi Thuróczy-krónika freskója ábrázolja.

Gutortól kőhajításnyira fekszik a 63-as számú főút menti Szemet (Kalinkovo) község. A települést 1258-ban, Dénesd határleírásában említik először. A község a pozsonyi váruradalomhoz tartozott, a következő említése 1306-ban történt, amikor is a pozsonyi Hertlin bíró, valamint a Bazini és Szentgyörgyi zászlós urak közötti birtokvita folyt. Szemet régi téglatemploma már 1255-ben készen állt, csak az 1500-as években bővítették. A templom 1864-ben részben leégett, az épület sokáig csak félig-meddig szolgálta a híveket, mígnem 1929-megépült az új „Isten háza”. A romeltakarítások közben több ízben előkerültek középkori épület­elemek, közöttük román kori és csúcsíves faragott kő részletek.