
Ha Veszprém felől közelítünk a Balaton észak-keleti partjához, erősebb kaptatókon áthaladva érünk be Balatonalmádi-Vörösberénybe. A korábban önálló település a Balatont övező hegyek egyikének tetejére épült. A falu közepén magasodik a nem nagy, ám mindenképpen tekintélyes Loyolai Szent Ignác plébániatemplom, mellette L-alakban az 1758-ban épült, az 1970-es évek közepén szépen felújított barokk épület, amely elkészültekor nem volt más, mint egy jezsuita kolostor.
Egy évvel ezelőtt aztán, fél évszázad elteltével, 2022 szeptemberében ismét ünnepelni gyűltek össze Balatonalmádi vörösberényi városrészének lakói. A Veszprémi Főegyházmegye, a magyar kormány, Balatonalmádi önkormányzata támogatásával, valamint a hívek adományának köszönhetően megújult a Loyolai Szent Ignác plébániatemplom és orgonája, velük együtt az épület környezete is.
A jezsuita rendet, igaz, 1773-ban feloszlatták, a vagyon a királyi kamara kezébe került, de a kolostor épületében és a hozzá tartozó birtokon jószágkormányzónak megtartották a jezsuita Buffler Gáspárt. Ő irányította a templomépítést Vörösberényben. Sokáig vitatott volt, hogy ki készítette annak remekmívű barokk freskóit. Végül a művészettörténészek arra jutottak, hogy egy svájci származású veszprémi festő, Bucher Xavér Ferenc festette. A mennyezetképek a rendalapító Szent Ignác életéről szólnak, a sekrestyében különös hangulatot áraszt a Mózes-freskó. A templom orgonája a kiváló bencés zenetanár, tudós és orgonatervező, Szigeti Kilián tervei alapján készült.
Irány a Balaton, lejövünk a vörösberényi hegyről és szemügyre vesszük Almádi központjában a Szent Imre plébániatemplomot is. Medgyasszay István tervezte, 1930-ban épült fel. Különlegessége, hogy bár az erdélyi építészeti hagyományok stílusjegyeit viseli magán, de lényegét a jellemzően almádi permi vöröskő szerkezete határozza meg. A balatonalmádi Szent Imre plébániát Rott Nándor veszprémi megyéspüspök alapította 1934-ben. Almádi korábban Vörösberényhez tartozott, temploma nem volt, csak egy Szent Margit tiszteletére emelt kápolna a szőlőhegyen. A trianoni békediktátum után igen sokan telepedtek le a településen, már kicsi volt a kápolna. Az új templom felépítését telekkel, pénzzel is sokat segítette Óvári Ferenc országgyűlési képviselő, felsőházi tag. Nyilván nem véletlen, hogy a templom alapkövét a trianoni döntés tizedik évfordulóján rakták le. A templom mellett áll az 1956-ban a budai várból áthelyezett Szent Jobb kápolna, melyben egy helyen vannak a magyarok szent királyi családjának, Szent Istvánnak, Szent Imrének és Boldog Gizellának az ereklyéi. A kápolna története igen kalandos. A budai várban volt az a kápolnafülke, amelyben 1901 és 1944 között a Szent Jobbot őrizték. A II. világháború végén, a főváros ostromakor a budai vártemplom elpusztult, de a kápolna megmaradt. A királyi palota romjai alatt rejtezett tizenkét évig. A Szent Jobb kápolna pontos mását az ötvenes évek közepén a Szent Imre templom mellett építették fel Almádiban az eredeti budai épületelemek töredékeiből. 2000-ben egy napra a Szent Jobb ereklye is falai között volt.
Balatonalmádi-Vörösberényben azonban nem csak katolikusok laknak. A református templom falaiban szépen, épségben megmaradt egy 11–12. századi templom igen sok alkotóeleme. A téglalap alaprajzú kőtemplom keresztboltozatos szentélye egy diadalívvel csatlakozott a templomhoz. A román kori épület alakját és méreteit kitűnően lehet követni a keleti és nyugati fal varrataiból. A középkori írott források arról tudósítanak, hogy 1567-ben a templom török kézre került. Egészen 1618-ig azon is maradt, ekkor szerezték meg az almádi reformátusok. Gyorsan fordult a kocka, 1525-ben a győri jezsuiták kapták meg, de csak az 1700-as években foglalták el a helyüket benne. A Rákóczi-szabadságharc alatt visszaszerezték a reformátusok, utána ismét jöttek a katolikusok, majd 1737-től mindmáig a reformátusoké.
Mára szerencsére már nincsenek felekezeti háborúk, így a kellő történelmi tudás birtokában békés szívvel gyönyörködhetünk Almádi templomaiban.
