A dráma felépíti önmagát

Szakonyi Károly Kossuth-díjas író szerint bizonyos drámák némi túlzással önmaguktól keletkeznek, így volt ez korszakos műve, az Adáshiba esetében is, amelyet ötven évvel ezelőtt írt. A hónap végén nyolcvannyolcadik születésnapját ünneplő szerző erről a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kistermében beszélt hétfő délután, amikor akadémiai székfoglalója elmondásával formálisan is az MTA által alapított Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja lett.

Ferencz Győző költő, irodalomtörténész ügyvezető elnökként ismertette: Szakonyit tavaly novemberben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia éves rendes közgyűlésén választották senior tagnak. A senior tag jogait tekintve a rendes taggal azonos jogokkal bír, de az akadémiai szabályzat szerint az életük hetvenedik évét betöltő művészek csak seniorok lehetnek. Ferencz emlékeztetett Szakonyi hatvanegy éves írói pályafutására, az első Szakonyi-novella 1958-ban jelent meg. A dráma- és prózaíró leghíresebb munkájáról, az Adáshibáról szólva tréfásan úgy fogalmazott, veszélyes drámának tartja, mert olyan nemzetközi sikert ért el, amellyel félő, hogy elhomályosíthatja az életmű többi alkotását. Mint kiemelte: az természetes dolog, hogy Szakonyit jó olvasni, hiszen pár szóval nagyszerűen megidéz helyzeteket, eseményeket, ugyanakkor a drámák szerzői utasításaiban a kezdetektől rendkívül erősen jelen van. Írásművészetében a nyelvfordulat folyamatosan ott van – fűzte hozzá.

Szakonyi is a szóban forgó művel foglalkozott az Egy dráma társadalmi előzményei és utóélete című szövegében, amelyet felolvasott az egybegyűltek előtt. Emlékezésében felelevenítette, 1970. május 23-án a Pesti Színház erkélyének lépcsőjéről, Várkonyi Zoltán rendező, a Vígszínház akkori igazgatója mellől nézte a nagy sikerű bemutató előadást. Majd felidézte, „tavaly nyáron kötöttem szerződést a darabra, amiben jó volna, ha két nagy öregnek, Bulla Elmának és Páger Antalnak lenne alkalmas szerep”. Radnóti Zsuzsa dramaturg az Ódry Színpadon bemutatott Életem, Zsóka és a Madách Színház Kamaraszínházában játszott Ördöghegy című korábbi munkái miatt biztatta a feladatra.

Majd szót ejtett arról is, sokáig bizonytalan volt abban, hogy megtudja-e írni azt, amire vállalkozott a szinopszisban. „Izgatott a hatvanas évek második felének légköre, a különös konszolidáció, az önzés és a vele járó elidegenedés, amit Csehov tokbabújtságnak nevezett” – mondta el. Végül 1970 januárjában két hétre a nagymarosi alkotóházba vonult, elmondása alapján ott írta nyolc nap alatt az Adáshibát, amelyet részben az ebédlőben történő tévénézések ihlettek. Felidézte, ha elkezdődik egy konstrukció, akkor az létrehozza a saját rendszerét, és felépíti önmagát. Létrejön a darab logikai rendszere. Majd arról is beszélt, hogy az Emberfi nevű karakter megalkotása előtt már foglalkozott Krisztus személyével, a figura technikai vívmányok iránti érdeklődésében pedig a kor tudományos–technikai fejlődése és a holdraszállás segítette.

Beszédében kitért arra, hogy a darab címét Várkonyi adta, a rendezése után pedig Veszprémben, majd számtalan vidéki városban bemutatták. A Helsinki Nemzeti Színházban 1971-ben tartották a külföldi ősbemutatót, onnantól tucatnyi országban játszották, televíziós filmfeldolgozása is készült. Úgy látja, máig a „komédiajelleg érvényesül”, de az egymástól történő elidegenedés miatt a mű végére a nevetés kesernyésbe fordul át.

Szakonyi a székfoglalót követően lapunknak arról beszélt, 1962 óta a Magyar Írószövetség tagja, 1996-tól pedig 2013-as kilépéséig a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja volt. „Lengyel József a hatvanas évekbeli írószövetségi kongresszuson feltette a kérdést, miért nincs a szövetségnek Petőfi korú tagsága? Akkoriban, ’62-ben vettek fel néhányunkat. Azóta örökös tagságot kaptam. Az MMA köztestületének színházművészeti tagozatát én hoztam létre a megalakuláskor, és vezettem. Később a művészeti élet megosztottságának fokozódása miatt kiléptem. A Széchenyi-akadémiába lassan egy éve kaptam meghívást, a tagság egyöntetű szavazatáról értesítettek, a megtiszteltetést örömmel elfogadtam”. Végül hozzátette, nem fog akadémikusként hátradőlni, ezentúl is dolgozik. Mostanában fog megjelenni az Írók lámpafénynél című esszékötete.