A bolygó fény Európa útjain
Memzeti könyvtár 34. Szenczi Molnár Albert: Magyar zsoltároskönyv – Kepler barátja sok kitérő után itthon fejezte be a pályát
- 2014.10.25. - 10:51
Szép legény, napsütötte arca miatt a német hölgyek körében a Fekete Molnár nevet kapta, kacéran futkostak előtte ezen hölgyek, amíg meg nem tudták, hogy egy elhivatott tudósemberrel van dolguk. A Molnár név arra utal, hogy apja molnár volt, és ő maga is tízévesen már molnárnak vallotta magát, a Szenczi pedig arra, hogy első iskoláját Szencen végezte. Ilyen egyszerű minden.
Nyolcéves korában meghalt édesanyja, akihez rendkívüli módon kötődött, és egyből felnőtt.
Innen már nem volt megállás. A „bolygó fény”, ahogy kortársai nevezték, soha nem látott sebességgel indult el. Szenczi Molnár Albert irodalmi, tudósi jelentőségéről lehet olvasni a róla szóló könyvekben. Mi beszéltessük inkább az évszámokat.
1574-ben megszületik.
1584-ben, tízévesen apja „kirúgja” a molnársegédet, hogy tanuljon. Szencen.
1586-ban már Győrben találjuk, egy híres iskolában.
1587-ben a győri iskolában történt szerelmi baleset miatt – tizenegy éves ekkor! – elbocsátják, Göncre kerül. Tizenkét évesen itt kerül kapcsolatba Károlyi Gáspárral, aki épp a bibliafordítását fejezi be, és nyomtatja ki. A kis Albert ott tüsténkedik a nagy tudós körül, és megfogadja, hogy a mester hagyatékának őrizője lesz, amíg él, és ez így is történik. Károlyi Gáspár megkedveli a furcsa fiút, meg is emlékezik róla emlékirataiban.
1588-ban már Debrecenben folytatja tanulmányait. Egész életét meghatározó élmény éri, elmegy a szikszói csatatérre, ahol a hullák között bolyong, és megpróbálja elkergetni onnan a halottakat tépdeső kutyákat. (A szikszóiak nem akartak többé adót fizetni a töröknek, és a hősi ellenállást választották, ennek eredménye lett a sok szikszói csata közül az egyik, amelyben a török csapatok véres elégtételt vettek a városon.)
1590-ben, a debreceni iskolát botrányok közepette befejezvén Kassán vállal nevelői állást. A tizenhat éves nevelőt rajtakapják a nevelttel, a botrányt elkerülendő megkéri a kislány kezét, de az apa akkora pofont ad neki, hogy Heidelbergig repül.
1592-ig él Heidelbergben, tanul a híres kálvinista egyetemen. Erre vágyott mindig. Marad is vagy fél évet.
1593-tól 1596-ig, majdnem három évet tölt Strassburgban, szintén egyetemen, bár keveset van a városban, folyvást csavarog. De nem tétlenül. Már gondolkodik verseken, fordításokon, el is kezdi pár művét. Már legendákat is költenek róla. Például azt, hogy kirándulásainak egyik állomása Róma, ahol egy pápai vacsorán (ki tudja hogyan kerül oda) szembe találja magát VIII. Kelemen pápával, akivel közli, hogy a katolicizmus elavult, és jobb lenne, ha a pápa is átgondolná a kálvinizmus előnyeit. Nincs adatunk, hogy erre mit válaszolt a pápa. Szenczi Molnár 23 éves ekkor.
1597–99 között ismét a heidelbergi egyetem tanulója, de most már készül a latin–magyar szótár és nyelvkönyv megalkotására. Nincs megelégedve Károlyi bibliafordításával, összeveti azokat Kálvinéval, és elhatározza, hogy kiad egy javított művet.
1600-ban visszatér Szencre és környékére, hogy támogatókat találjon terveihez. Talál is. Ez a kor egyik érdekessége. Fejedelmek, főurak tartották kötelességüknek, hogy az egykori molnárfiút nagyra törő terveiben támogassák. Önzetlenül. Ennek köszönhető, hogy még ugyanebben az évben vissza is tér tovább tanulni Hernbornba.
Az 1601-es év már Frankfurtban találja, ahol korrektori állást vállal. Mégpedig azért, mert igyekezett kitanulni a nyomdászmesterséget is, hogy művei nyomtatását maga irányítsa. Példátlan előrelátás.
1602-ben Ambergben ismét házitanító, mert pénzt is kell olykor keresni. És egy szép mosolyú kereskedőlány is van a családban.
1603-ban már máshol él, Altdorfban elkezdi a latin–magyar szótár elkészítését. Fél év alatt végez vele.
1604-ben Nürnbergben talál támogatót a szótár kinyomtatására. Ezeregyszáz példány készül belőle. Ezeket hazaküldi a meglepődött magyarországi támogatóinak, akik nagy örömmel fogadják a munkát, és cserébe küldenek némi apanázst. (Pedig nem egyszerű az akkori időkben a könyvek küldése, csak titokban lehetséges, például hordókban, a borszállítmányok között.)
1604-ben, Prágában Rudolf királynak adja át a szótár első kiadását, minthogy neki ajánlotta fel ezt a munkát. A király meghatódik, és összeismerteti a fiatal Szenczi Molnárt a nála csak pár évvel idősebb Keplerrel. A magyar vándor ekkor 30 éves, Kepler 33. Életre szóló barátságot kötnek. Kepler akkor jelenteti meg munkáját, amely egy szupernóva megfigyelésén alapul, a címe: A kígyótartó lábában megjelent új csillagról.
1605-ben hősünk már ismét Altdorfban van, itt a protestáns liturgia talán legfontosabb művének, Béza és Marot kottákkal ellátott zsoltároskönyvének magyarra fordításán dolgozik. Ez most hosszabb munka, mint az előzőek, legalább egy évig tart.
1607-ben megvalósul az álom, Marburgban kiadják a zsoltárokat. Ezeket hazaküldi magyar fejedelmi udvarokba. Először idegenkedve fogadják az új nyelvezetű költeményeket, de később megszeretik, és sok száz éven át a református istentiszteleteken ezeket éneklik. Igaz, vissza is írogatnak Szenczi Molnárnak, ha lehet, jönne haza, és énekelné fel a dallamot is, de ő most nem ér rá, ugyanis házasodik.
1608-ban Oppenheimben megözvegyül egy fiatal nő, három leánygyermekével. Egy református teológus felesége volt. A férj egy éjjel megvilágosodott, azt hazudta a családjának, hogy elmegy a szomszéd városba valamiért, de egészen a Szentföldig futott. Itt felvette a zsidó vallást, és csendes áhítatban töltötte élete hátralevő részét. A családja először azt hitte, tengerbe fulladt, majd amikor értesültek a férj hollétéről, a házasságot felbontották. Hivatalosan özvegyi helyzetbe került a nagyon csinos, de a férfiakból roppant mód kiábrándult nő. Szenczi Molnár Albert épp a közelben volt, és már régóta akart házasodni. Voltak rá kísérletei. Egy korábbi visszautasítás annyira megviselte, hogy rövid időre elmeotthonba került. De itt most ilyen bonyodalmakra nem kellett számítani, az özvegy megismerte a csinos magyart, és valódi, sírig tartó szerelem lett a kapcsolatból. És a meglevő három gyerek mellé még hat. Ettől még folytatta hősünk a bolyongást, de már tízen mentek vele, az asszony és kilenc gyermek. Nem akármilyen menet ez. Ferinari Kunigunda (így hívták a feleséget) csodálatos társa lett ennek a bolygó fénynek, még ha nem is volt egyszerű egy utazóval élnie. Három év boldogság és pihenő az ámokfutásban. És az évente érkező újabb gyerekek. De közeleg a háború, Szenczi Molnárnak új otthon, új állás után kell néznie. És miután folyamatosan leveleket kap Magyarországról, hogy jönne végre már haza, előremegy Rohoncra, ahol egy nagytekintélyű udvari embertől állást, támogatást kap.
1612. Nosza, vissza a családért, alig három hónap az út, de most már van pénz lovakra, utazásra, a költözésre.
1614-ben már Komáromban pap, a felesége nehezen viseli a megváltozott körülményeket, a német városok szellemi pezsgése után meglehetősen nyomasztó a magyar kisvárosi létezés.
1615-ben ismét Németországban, Ambergben segédtanító a családfő. Fél évig. 1615 második fél évében ismét a feleség városában, Oppenheimben találjuk, ahol előbb kántor, majd később iskolamester. Megbecsült állás és tisztességes fizetés. Szenczi Molnár írói munkásságnak nagy része ehhez a korszakhoz kötődik. Felesége utolsó gyermekük születését követően egy gerincsérülés miatt megbénul, a férj csodálatos kitartással ápolja az asszonyt, neveli a gyermekeket vagy adja őket iskolákba. Itt indul el a legismertebb Szenczi Molnár fiú, a János. Aki ugyanazt az utat járja végig, mint apja, csak kevesebb a látványos, nagy cél. Szenczi Molnár elkezdi tanulmányozni a „székelyek hun betűit”, felszólítja a székelyeket egy körlevélben, támogassák a munkáját, a rovásírás kapcsán is szótárat akar létrehozni. A székelyek nem válaszolnak, a szótár soha nem készül el, de egy kis munka a rovásírás eredetéről igen.
1619-ben a harmincéves háború eljut a környékre, egy ellenséges főtiszt elkapja Szenczi Molnár Albertet, és János fiával együtt mintegy elrettentésül csigára vonják, vagyis megkínozzák a város főterén, a csiga feszítése közben alulról szalmával égetik a testüket. Mindezt végignézi a béna feleség az ablakból. Túlélik, bár az addigi kéziratainak egy részét elégették. Szinte pótolhatatlan a veszteség.
1622-ben Hanauban a családdal, de útban hazafelé. Csak elfogyott a pénz.
1624-ben megérkeznek Kassára, ahol szerény állás, még szerényebb lakhatás várja őket. Pedig már mindenki ismeri a világot járt embert, fordításait használják, a javított Biblia közkézen forog, hiszen Szenczi Molnár „kisded formában” nyomtatta ki, hogy minél többen hozzájuthassanak. De „jogdíj” nincs, mások öröméből nem lehet megélni.
1626 – a végállomás, Kolozsvár. Szenczi Molnár Albert bízik benne, hogy korábbi pártfogója, Bethlen Gábor fejedelem a végrendeletében megemlékezik róla, de csalódnia kell. A helyi előkelőségek érdeme, hogy a tudós lakhatásra alkalmas helyet kaphat, a gyermekei már különféle iskolákban vannak. Kettő közülük korán meghalt, a tudós nehezen viselte elvesztésüket. Egy lányuk él még velük, aki ápolja őket, segít a béna feleség gondozásában. Szenczi Molnár ki akarja házasítani lányát, igyekszik olyan műveket írni, amelyért fizetnek. Ugyan megírja a híres Discursus…-t, de ez nem hoz pénzt, csak további elismeréseket.
Adósságai hatalmasak – de egy főúri megrendelés érkezik, amely viszont jól fizet. Az összes adósságot el lehet törölni, a lányt ki lehet házasítani. Aki új férjével már Németországba megy. Szenczi Molnár biblia- és zsoltárfordításai közül különösen utóbbi hatott a magyar nyelvű költészet fejlődésére. Balassi állandóan ezeket a csodás zsoltárokat cipelte magával mindenhová. Aztán Petőfin át Arany Jánosig és tovább csak csodálói akadtak, csak tanítványai, csak lelkes követői. De az adósságcsapdából a végül kiadatlan kis mű hozta ki. Nem ismeretlen ez a sors a magyar tudósok életében. Adósság nincs már, de nyomor van. Szenczi Molnár szinte teljességgel elfeledve él béna feleségével. 1630-ban meghal Kepler, de előtte még egy üstököst nevez el barátjáról.
1634-ben a pestis megkönyörül rajta. Meghal. A korabeli feljegyzések szerint csak napok múlva találtak rá, mellette felesége, aki szintén halott volt, pedig ő nem kapta el a kórt. Meghalt vele, meghaltak együtt. Ahogy ez a természet rendjének amúgy megfelel. És kellő fantáziával képzeljük oda magunkat, ahogy a halott „fekete molnárt” tragikus szeretettel nézi a feleség. Majd lassan ő is lecsukja szemét. Idézzük ide Szenczi Molnár zsoltárfordításának pár sorát: „Mert ezer esztendő előtted annyi / mint a tegnapnak az ő elmúlása / és egy éjnek rövid vigyázása.” Német tudós társaságok megrendülten vették a hírt, nagy tudósok írtak nekrológokat, latin sírverset hozzá. Konferenciákat tartottak tiszteletére. A „bolygó fény” egy másik dimenzióban folytatta útját. Beivódott új és új nemzedékek tudatába, a magyar költészet megteremtésén fáradozó írók lelkében világított.
Még ma is itt rohan, bolyong bennünk valahol – mindannyiunk örömére.
