Amerikai katonákat küldenének a Holdra
- 2026.05.29. - 19:54
Egy washingtoni elemzőintézet szerint az Egyesült Államoknak nem elég visszatérnie a Holdra: arra is fel kell készülnie, hogy katonákat küldjön az űrbe, és a jövőben akár a Holdra is. A Mitchell Institute for Aerospace Studies tanulmánya azt állítja, hogy a kínai űrprogram következetesebb, katonailag szervezettebb és stratégiailag céltudatosabb, mint az amerikai, ezért Washington elveszítheti a „normák és szabályok alakításának lehetőségét” az új űrkorszakban.
A jelentés szerzője, Kyle Pumroy nyugalmazott amerikai űrerő-ezredes szerint az Egyesült Államoknak katonai emberes űrrepülési programot kellene létrehoznia, amelynek eredményeként az amerikai űrerő katonái, a „Guardianok” nemcsak földi irányítóként vagy műholdüzemeltetőként, hanem az űrben is megjelenhetnének.
Azzal érvelt, hogy a 21. századi űrversenyt már lehet néhány látványos teljesítménnyel megnyerni. Az 1960-as évekkel szemben ugyanis már nem az számít, hogy ki jut előbb a Holdra, hanem az, hogy ki tud folyamatos emberi jelenlétet fenntartani alacsony Föld körüli pályán, majd fenntartható logisztikai útvonalakat kiépíteni a Hold felé, és ott berendezkedve hozzáférni a holdi erőforrásokhoz.
Pumroy szerint ebben Kína előnybe kerülhet, mivel sokkal következetesebben halad előre az űrprogramjával, mint az Egyesült Államok. Emellett azt is kiemelte, hogy a kínai űrügynökség végső soron katonai irányítás alatt áll.
Az Egyesült Államok ezzel szemben hagyományosan szétválasztotta a civil és katonai űrtevékenységet. Az emberes repülés a NASA területe, az Űrerő pedig elsősorban műholdakkal, földi irányítással, megfigyeléssel, pályakövetéssel és pilóta nélküli rendszerekkel dolgozik. A jelentés szerint ez a modell békeidőben és tudományos együttműködésben előnyös lehet, de a nagyhatalmak között kiéleződő stratégiai versenyben hátránnyá válhat.
Pumroy úgy fogalmazott: a „virtuális jelenlét valójában távollét”. Vagyis, ha a Holdon vagy a Hold körüli térségben egyszer valódi konfliktus alakulna ki, nem biztos, hogy az USA robotokkal, távoli irányítással és műholdakkal kezelni tudná a helyzetet.
A szerző ezért azt javasolja, hogy az amerikai Űrerő kezdjen el egy több évtizedes programot, amelyben katonai űrhajósokat képeznek ki. A jelentés szerint az első lépés az lehetne, hogy az Űrerő kiválasztott szakemberei civil vagy kereskedelmi űrállomásokon végeznek kísérleteket, tesztelik a szükséges eszközöket, és összegyűjtik azt a tudást, amely később katonai űrműveletekhez kellhet.
A javaslatban szerepel űrbeli mentés, vészhelyzeti orvosi evakuáció, űrállomásokon fenntartott állandó katonai jelenlét, sőt hosszabb távon a holdi logisztikai útvonalak, bázisok, energiarendszerek és bányászati műveletek védelme is. A nyugalmazott űrerő-ezredes szerint ezeket a képességeket nem lehet gyorsan, egy válság közepén létrehozni, tehát már most el kellene kezdeni az alapozást.
Pumroy felvetése egyébként élesen szembe megy az 1967-es Világűrszerződéssel, amely a Hold katonai megszállását, katonai támaszpontok létesítését és a világűr nemzeti kisajátítását. Ugyanakkor alig burkoltan azt sugallja, hogy előbb-utóbb elérkezik az a pillanat, amikor az egyezmény fenntarthatatlanná válik, viszont egy valódi űrhadsereggel a háta mögött az Egyesült Államok szabhatná meg az 1967-est felváltó új szerződés kereteit.
