
Olaszországban feltűnően visszafogottan reagálnak az Európai Parlamentet megrengető korrupciós botrányokra. Az állami televízió vagy a nagy lapok csupán érintőlegesen foglalkoznak a témával, annak ellenére, hogy több olasz szereplője is van az ügyeknek, ugyanakkor az ottani politikai életben már elbukott szereplők továbbra is lelkesen jelentkeznek az európai parlamenti helyekre.
Az olasz állami televízió (RAI) korábban négy mondat erejéig bejátszott egy rövidke interjút a belga rendőrség egyik szóvivőjével, akitől Eva Kaili és Pier Antonio Panzeri európai uniós botrányának fejleményeiről kértek információkat. A rendőr, akinek még a neve sem jelent meg a képernyőn, apró mosoly kíséretében jelezte, hogy egy folyamatban lévő nyomozás részleteiről nem beszélhet. A műsor készítői lényegében ennyivel be is érték.
A napilapok sokaságát böngészve a korrupciós ügyben nehéz cikket találni, szemérmesen inkább hallgatnak a médiumok.
Hosszas kutatás nyomán találtam a Nicola Porro nevével fémjelzett, kevésbé olvasott Atlantico hírportál, ahol viszont érdekes megvilágításba helyezték a témát. Az Atlantico egy jól táplált, sőt kövér vadállattá formálódó Európai Uniót jelenít meg, amely foltokban sem hasonlít az alapító honatyák által kigondolt közösségre. A „megválasztott” képviselők tekintélyes számban a szabad rablás, a kapzsiság ideális terepének tekintik az uniót. Ebben a dicstelen mezőnyben pedig domináns az olasz részvétel. Antonio Panzeri volt EP-képviselő, aki egy jó pentito (bűnbánó) szerepéhez illően azonnal feldobott három másik Demokrata Párti politikust: Brando Benifeit, Andrea Cozzolinót és Alessandra Morettit. A névsorába felkerült a CGIL baloldali szakszervezet volt titkára, Susanna Camusso is, aki igyekszik tagadni a vádakat. Panzeri vallomása világossá tette, a fent említett képviselőjelöltek EP-kampányukra költötték az euró százezreket, amelyet egy idegen ország biztosított számukra. (A magyar baloldallal minden párhuzam csupán a véletlen műve, a szerk.)
Panzieri elmondása szerint Cozzolino a legrámenősebb alak volt, tőle kérdezte, kitől remélhet anyagi támogatást, és Panzeri javaslatára Varsóban találkozott egy marokkói ügyintézővel, aki aztán a pentito közbenjárására felhízlalta a pénztárcáját.
A rettenetes sajtócsend ellenére hatvan újabb névvel és Marokkóval is bővült a lista, amelyet dőreség lenne véglegesnek tekinteni. A brüsszeli rendőrség gőzerővel teszi a dolgát, felderítésre vár annak tisztázása, kik, honnan és mennyit fogadtak el, zárta cikkét a lap.
Az Atlantico hírportál komoly kritikával illeti az olasz uniós képviselők kiválasztásának módszerét is, mondván: miféle gondolkodásra vall olyan másod-harmad osztályú figurák képviselői jelölése, akik véleményére nincs fogadó készség az olasz parlamentben sem, és miből gondolja bárki, az EP-ben az olasz emberek javára, és nem saját meggazdagodásuk érdekében hoznának döntéseket.
A cikkhez hozzászóló több száz olvasó is döntően a kiválasztási módszert kritizálja. Ezt támasztja alá Enrico Letta, a „bukott” Demokrata Párt volt első emberének az esete is, aki már bejelentette, hogy az EP-be készül, mint a pártja listájának első helyén álló képviselőjelöltje. Az aranybánya kapuja előtt hosszú sorokban várakoznak a listák bejutó helyeire „száműzött” haszonlesők. Az Atlantico írása szerint gyaníthatóan nem csupán Olaszországban működik így a rendszer.
