Férfi kézilabda EK: A Tatabánya kettős vereséggel alulmaradt a döntőben

A Tatabánya az első magyar csapat, amely döntőt játszhatott a harmadik számú európai kupasorozatban: 1996-ban a Szeged, 2024-ben pedig a Ferencváros jutott az elődöntőig. A korábbi bányászváros együttese régebben kétszer is elődöntős volt a nemzetközi porondon: 1979-ben a KEK-ben, 1984-ben pedig az IHF Kupában, de a fináléig most jutott el először.

Keretéből ezúttal Josip Sarac, Temesvári Gábor és Matej Havran hiányzott.

Andó Arián bravúros védésekkel kezdett a kapuban, csapata 4-3-ra vezetett, de sok volt a labdaeladás, amelyeket rendre góllal büntetett az Ohrid és 4-0-s sorozatot produkált. A meccs harmadánál a macedónok házi gólkirálya, Ante Ivankovic piros lap miatt kivált a játékból, a vendégek egy 4-0-s periódussal visszavették a vezetést, és ezúttal már sokkal jobban alkalmazkodtak ellenfelük rendkívül kemény, durva védekezéséhez.

A macedónoknak az első félidő végén és a második elején is volt egy-egy 3-0-s sorozatuk, ezért a 33. percben 15-11-es állásnál Tóth Edmond vezetőedző időt kért. Csapata a folytatásban nem tudta csökkenteni hátrányát, mert nem volt kellően hatékony a védekezése. Öt percen belül három tatabányai játékost is kiállítottak, ebben az időszakban mégis visszakapaszkodtak egy 3-0-s sorozattal. A 48. percben jött a következő kiállítás, ami miatt Filip Taleszkit végleg elveszítették a vendégek, ugyanis neki ez volt a harmadik a meccsen.

Tíz perccel a vége előtt még csak két gól volt a magyar együttes hátránya, ekkor még volt esély a fordításra, de a hajrában az Ohrid kevesebbet hibázott és a legvégén sorozatban három gólt lőtt, majd szurkolóival együtt hatalmas ünneplésbe kezdett.

A házigazdák fölényét jelzi, hogy 12-vel több kapura lövésük volt, mint a Tatabányának.

Andó Arián 17 védéssel, 38 százalékos hatékonysággal zárt. A túloldalon Koszuke Jasuhira kilenc, Tilen Strmljan hat, Tomiszlav Jagurinovszki négy góllal, Kristian Pilipovic 13 védéssel vette ki részét a sikerből.