László királyunk rendet tett

Szent István, első királyunk halála után – mivel Imre herceg vadászbalesetben meghalt – nagy harc indult a magyar királyság trónjáért. Péter király (1038-1040,1044-1046) erős német támogatással sem tudta megtartani hatalmát. Kétszer is elbukott. I. András (1046-1060) királyunk keleti támogatással szerezte meg a koronát, és sikerrel védte meg az ország függetlenségét a német támadásokkal szemben. A királynak azonban nem csak a hódítókkal kellett megküzdenie, meg kellet védenie a fiatal magyar keresztény egyházat is, hiszen uralkodása idején lángoltak fel a régi magyar vallás híveinek pogánylázadásai. Ezeket a király leverte, de a keresztény papok nagy részét megölték, sokan elmenekültek. A nép körében nem túl népszerű, elkergetett német és itáliai papok helyett András király Lotharingiából és a vallon területekről hívott be egyházi embereket. András nevéhez fűződik legkorábbi nyelvemlékünk, az 1055-ös tihanyi alapítólevél.

A korábban András királyt támogató öcs, Béla azonban a trónra tört. Nagy mozgolódás kezdődött gyerekeik kiházasításánál is. András Salamon nevű fiát 1058-ban eljegyezte a német császár lányával, Judittal. Ez egyben a német-magyar barátság helyreállítását is jelentette. Béla lengyel és orosz szövetségesekre támaszkodott. Lengyel felesége unokaöccsétől, II. Boleszláv lengyel királytól kapott csapatokkal támadt Andrásra. A testvérek összecsaptak, András súlyosan megsebesült, Zircen halt meg. Sírja ma is az általa alapított tihanyi apátságban van.

Béla királysága (1060-1063) rövid ideig tartott, furcsa halála volt, Dömösön rászakadt a trónusa teteje. Salamon uralkodása (1063-1074) következett. Béla fiai Lengyelországba menekültek, majd innen tértek vissza: újabb belháború fenyegetett. Béla fia, Géza herceg serege Mogyoródnál megsemmisítő győzelmet aratott Salamon hadain. Géza (1074-1077) uralkodásának három éve következett.

Géza halála után László (1077-1095), a mogyoródi csata hőse lett a király. VII. Gergely pápa erősen támogatta Lászlót, már csak azért is, mert a pápapárti német ellenkirály, Rudolf sváb herceg lányát Adelhaidot feleségül véve hűen szolgálta a pápa érdekeit. Salamon látszólag behódolt Lászlónak, azonban titokban összeesküvést szőtt, a király ezért Visegrádon bezáratta.

László uralkodása alatt, nevezetesen 1092-ben a szabolcsi zsinat a kötelező magyarországi ünnepek között már felsorolja István, Imre és Gellért napját. A magyar egyház tehát megkapta saját nemzeti szentjeit, ami azzal, hogy ereklyéiket a tiszteletükre emelt templomokba vitték, olyan személyek vallási tiszteletét alapozta meg és mélyítette el, akik segítették a nemzeti keresztény hitélet fejlődését. László hatalmas egyházszervező tevékenységéhez sorolható a bihari püspökség áthelyezése Váradra, és a zágrábi püspökség megalapítása. Királysága alatt László Horvátországot Magyarországhoz csatolta – itt is maradt egészen 1918-ig. Összevonta a görög szertartású bácsi püspökséget a latin szertartású kalocsai érsekséggel. Az uralkodását megelőző belháborúk idején romba dőlt templomok újjáépítése is elkezdődött.

Szigorú törvényekkel erősítette meg a magyarok hitéletét: a templomkerülőket botozással büntették meg. Az egyházi szervezet megerősítése egyben az ország erkölcsi megújulását, sőt az államigazgatás újjászervezését is jelentette. Kialakította a világi papokból megszervezett káptalanok intézményét, ezek a bencés kolostoroktól átvették az iskolai oktatás egy részét, később – egészen 1874-ig –, mint hiteles helyek, a közjegyzői funkciókat ellátó közhitelességi szervezet központjaivá váltak. A király Somogyvárott megalapította a francia Szent Egyed apátság itthoni rendházát.