Krausz Ferenc nyílt levélben válaszolt Magyar Péternek

A finanszírozási szerződés értelmében, 2031 végéig összesen 261,7 milliárd forint támogatást kap az alapítvány, amelyből mindeddig 22,4 milliárdot már ki is fizettek. Emellett évi 400 millió forintos, inflációkövető működési támogatásban is részesül az alapítvány.

Az alapítvány közlése szerint az összegből legalább 25 nemzetközileg elismert, világszínvonalú kutató, valamint mintegy 50 kiemelkedően tehetséges, gyorsan fejlődő fiatal kutató számára hozna létre nemzetközi mércével is versenyképes kutatási környezetet, miközben egy országos tehetséggondozási rendszert is kiépítenének. 

Az Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítványt tavaly novemberben hozták létre, mégpedig közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány (kekva) formájában.

A Magyar Péter által bejelentett döntést Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter saját bejegyzésében úgy indokolta, hogy a Tisza-kormány álláspontja szerint nem a tudomány támogatásával van gond, hanem azzal, hogy a konstrukció kivonja a közpénzeket az átlátható demokratikus ellenőrzés alól.

Krausz Ferenc mindezek után nyílt levélben fordult Magyar Péterhez. 

A Nobel-díjas fizikus először gratulált Magyar Péternek a választási győzelméhez: „A legnagyobb elismerés jár annak, aki több millió magyar ember bizalmát képes kiérdemelni. Ezért a legnagyobb tisztelettel viseltetek a mindenkori magyar miniszterelnök iránt, függetlenül az esetleges álláspontbeli különbségektől. Nincs ez másképp az Ön irányában sem” – fogalmazott.

Krausz hangsúlyozta, megérti, hogy az új kabinet nehéz helyzetben veszi át az országot, és azt is elfogadja, hogy bizonyos korábbi vállalásokat felül kell vizsgálni. Azt azonban sérelmezi, hogy a döntésről először a közösségi médiából értesültek, miközben korábban jelezték: az új kormánnyal való egyeztetés nélkül nem kívánnak új kötelezettségeket vállalni.

A levélben hangsúlyozta, hogy az Élvonal nem „párhuzamos rendszert” épít, hanem a magyar tudományos és innovációs ökoszisztémát kívánja megerősíteni. Krausz kiemelte, hogy az alapítvány célja egy olyan, nemzetközi szinten is versenyképes modell létrehozása, amely hosszú távon képes világszínvonalú kutatási feltételeket biztosítani Magyarországon, és hazahozni vagy itthon tartani a külföldön dolgozó magyar tudósokat.

Ennek példájaként említette Roska Botondot, a Svájcban tevékenykedő világhírű kutatót, valamint több más külföldön dolgozó kutatóval folytatott tárgyalásokat. Azt állítja: az Élvonal néhány hónap alatt olyan eredményeket ért el, amelyekre a magyar kutatási rendszer évtizedek óta nem volt képes. Kiemeli azt is, hogy az alapítvány a természettudományos tehetséggondozásban is új modellt épített ki, különösen matematika, fizika és informatika területén, olimpiai felkészítő programokkal és az ország legjobb tanárainak bevonásával.

Krausz hangsúlyozza, hogy az Élvonal modellje nemzetközileg is egyedülálló, mert egyszerre kapcsolja össze a csúcskutatást és a tehetséggondozást.

Krausz Ferenc megjegyezte: tudomásuk szerint sehol a világon egyetlen szervezet sem ötvözi közös fedél alatt a tehetséggondozást és a csúcskutatást, mindezt négy Nobel-díjas és egy Abel-díjas tudós irányításával. A professzor kifejtette, hogy a koncepció kialakításakor olyan emberek véleményére támaszkodott, akik munkásságukkal kivívták mindannyiuk elismerését. Vannak köztük itthonról középiskolai tanárok, akadémikusok, az MTA korábbi elnökei, rektorok, kutatóintézet igazgatók, emellett világhírű magyar tudósok, akik külföldre kényszerültek.

A levél másik fontos része a Center for Molecular Fingerprinting (CMF) bemutatása. Krausz szerint a kutatóközpont a megelőző orvoslás jövőjén dolgozik: olyan, egyszerű vérvizsgálaton alapuló diagnosztikai rendszert fejlesztenek, amely képes lehet a rákos, szív- és érrendszeri vagy anyagcsere-betegségek korai felismerésére. A projektben a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität és a Hongkongi Egyetem is részt vesz.

Krausz külön kitér a finanszírozás kérdésére is, amely kapcsán hangsúlyozza, hogy a teljes rendszer költsége a német Max Planck Társaság költségvetésének nagyjából öt százaléka lenne, ami szerinte arányos Magyarország és Németország gazdasági méretével. Úgy véli, ha Magyarország valóban tudásalapú társadalommá akar válni, akkor elkerülhetetlen a tudomány nagyobb támogatása.

A levél végén személyes hangnemre vált, és megemlíti hogy az elmúlt napok támadásai és a közösségi médiában megjelent reakciók mélyen megrendítették, egy pillanatra úgy érezte, talán mégsem lehetséges Magyarországon az a tudományos jövőkép, amelyben egész életében hitt. 

Ugyanakkor a támogatói üzenetek megerősítették abban, hogy sokan hisznek még a tudásra épülő ország gondolatában.

Zárásként azt kívánja az új kormánynak, hogy a magyar tudomány, innováció és tehetséggondozás minden korábbinál erősebb támogatást kapjon. 

„És ha egyetlen személyes kívánságot megfogalmazhatok: szeretném megérni, hogy Magyarország egyszer olyan ország legyen, ahol az emberek nyíltan – bármilyen ügyben – ki merjék mondani, ha valakit, vagy valamit támogatnak. És ahonnan a jelen és a jövő Nobel-díjasai nem elmennek, hanem hazajönnek.”