A szuverenitás küzdelme az antidemokratikus liberalizmussal

– A nemzeti, a patrióta gondolkodás újraéledését látjuk napjainkban Európában. Meglátása szerint milyen okok vezettek a hazafias érzések felerősödéséhez?

– A döntő pontnak az európai integráció mélyülését látom. Szerintem Európa útkereszteződéshez érkezett. El kell dönteni, hogy nemzetek feletti birodalommá szervezi magát, vagy pedig a nemzetek együttműködésének platformja marad. A patriótákra azért van nagyobb szükség, mint eddig bármikor, mert ők képviselik azt az álláspontot, hogy az Európai Uniónak a nemzetek együttműködési fórumaként kell működnie, és meg kell akadályozni, hogy birodalommá alakítsák át. Az európai pártok jelentős része pedig, köztük az Európai Néppárt, a birodalomszervezők táborába tartozik.

– A XXI. században mennyire van még szükség nemzetekre?

– Most van igazán szükség nemzetekre. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a nemzetek kora tér vissza. A hidegháborút követően kialakult neoliberális világrend, amely egy egységes, nemzetek feletti globalizációs modellben és egy univerzális ideológiában látta a megoldást, mára megbukott.

A polgárok olyan kormányt választhatnak, amely figyelembe veszi történelmi, kulturális sajátosságaikat, valóban őket képviseli, és nem egy globális ideológia kiszolgálója. Emellett képes arra is, hogy más államokkal kölcsönösen előnyös együttműködéseket alakítson ki.

– Mennyire van erre társadalmi igény?

– Minden ember azt keresi, ki az, aki valóban képviseli őt. Ki az, akiről el tudja hinni, hogy érti az ő helyzetét, és a döntéseinél az ő érdekeit veszi figyelembe. Az emberek mindig ezt mérlegelik elsősorban.

Egy globális ideológiáért feláldozták az őket támogató választókat. Ennek a felismerésével párhuzamosan kezdődött a patrióták felemelkedése. Ők is csak addig lehetnek sikeresek, amíg a rájuk szavazók azt látják, hogy mindig az ő oldalukra állnak. Ez klasszikus gondolat, jó, hogy ez nem változott.

– Ennek ellenére a politikai vezetők egy része azt próbálja elhitetni a társadalommal, hogy ez populizmus, és a magasröptű gondolkodás ezt már meghaladja.

– Lehet, hogy a média és a propaganda ezt sugallja, de az embereket hosszú távon nem lehet átejteni. Azokról az intézményekről, amelyeket foglyul ejt ez a globalista, liberális megközelítés, rendre kiderül, hogy nem teljesítenek jól, s ma mindenki láthatja, hogy ezek a brüsszeli intézmények hibáztak, mivel ők képviselik a háborús programot, felelősek az elrontott zöldátállásért, felelősek az elhibázott migrációs politikáért. Ugyanígy említhetjük az ENSZ-t, amelyről Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke joggal mondhatja, hogy nem tudja megoldani a globális problémákat, hiszen mindenki láthatja, hogy így van.

Ezért az emberek többsége új vezetőket keres, új politikai erők felé fordul, és támogatja azokat a kezdeményezéseket, hogy új intézmények jöjjenek létre, amelyek reményeik szerint jobban kezelik a számukra fontos kérdéseket.

– Ez világjelenség vagy elsősorban Európában tapasztalható? Kínában vagy a Távol-Kelet más területein is érzékelhető?

– Azt tapasztalom, hogy a világnak azon a felén olyan kormányok vannak, amelyek nem a liberalizmus univerzális eszméjében látják a kapcsolódási pontot, hanem pragmatikus módon haladnak a nemzetközi politikában. Ezzel mélyebb tanulmányok foglalkoznak, de az biztos, hogy Kína ugyan a belpolitikában maoista ideológiai alapon áll, egy rendkívül letisztított, realista politikával képes megjelenni a nemzetközi színpadon, miközben egyes nyugat-európai országok szivárványszínű zászlókat lobogtatnak, és ideológiai alapon blokkosodnak. Ezzel tulajdonképpen elszigetelik saját magukat, ennek következtében pedig folyamatosan veszítenek a versenyképességükből, és képtelenek külpolitikai kapcsolatépítésekre.

– Ez még az I. világháború előtti nagyhatalmi álmok megjelenése, vagy a státuszuk megváltozását már megértették, csak a gyakorlatba nem képesek átültetni?

– Az európaiak évszázada meggyőződésem szerint már végérvényesen lejárt, talán még az Egyesült Államok vezető pozíciójának megőrzésére van esély. A kínaiak vezették be azt a kifejezést a XIX. századra, hogy Kína megaláztatásának korszaka, szerintem könnyen megtörténhet, hogy a XXI. század Európa megaláztatásának időszakaként vonul majd be a történelembe.

Minél előbb hozzászoknak ahhoz, hogy sokkal szerényebb lehetőségeik vannak, mint a múltban, és elsősorban a belső problémáik rendezésére koncentrálnak, annál jobb esélyekkel léphetnek ki a világpolitika színpadára.

– A szembenézésre lát esélyt, vagy éppen az a gond Európában, hogy a vezető szervezetei erre képtelenek?

– Jól látható, hogy szinte minden európai országban jelentős társadalmi feszültségek halmozódtak fel, és az emberek ezt felismerve olyan erőket keresnek, amelyek radikális változásokat ígérnek, és amelyek ezeket a szavakat a gyakorlatba átültetik. Olaszország jó példa erre. Akik pedig radikális változások ígéretével jönnek, de kiderül róluk, hogy valójában a régi elitet képviselik új formában – ahogy a briteknél vagy a németeknél látjuk –, azok sikertelennek bizonyulnak. Előbb-utóbb azok az erők fognak kormányra kerülni egyre több országban, amelyek a nemzeti érdekek képviselete mellett radikális változásokat hajtanak végre, és átrendezik a politikai prioritásokat.

– Pillanatnyilag a fősodor bármilyen elvtelen összefogásra is képes, hogy megakadályozza a változást. Ezt láttuk például Ausztriában, de látjuk Franciaországban, ahol a Donald Trump ellehetetlenítéséhez hasonló jogi eszközöket vetnek be Marine Le Pen ellen. A plafon áttörhető?

– Ez a demokrácia tesztje. A demokrácia szemben fog állni a liberalizmussal, ezért a liberalizmus le akarja győzni a demokráciát. Ez az antidemokratikus liberalizmus és a demokratikus populizmus küzdelme, és végül kiderül majd, melyik az erősebb.

– Ebben a helyzetben Magyarország viszi elől a patrióták zászlaját, de közben folyamatosan kapja a lövéseket. Meddig lehet élenjárni ebben a küzdelemben?

– A nemzeti érdeken alapuló politikának komoly sikerei vannak. Mi ugyan részesei vagyunk az európai integrációnak, de nem vagyunk hajlandók velük együtt süllyedni, ezért folyamatosan keressük a kiutakat és a lehetőségeket. Ennek részeként építettünk ki stratégiai együttműködéseket keleti és nyugati irányban egyaránt. Ha ideológiai alapon működnénk, ezek nem állnának a rendelkezésünkre.

Kétségtelenül most vagyunk a legsötétebb órában. Jön a magyar választás, és viharos brüsszeli, kijevi ellenszélben kell állva maradnunk. Ha ez sikerül, akkor a többiek is ezt az utat fogják választani, és szerintem 2029-re ezt az ideológiai alapon gondolkodó, most éppen háborús politikát forszírozó elitet demokratikus módon ki lehet söpörni.

– Valóban ennyire gyors lehet a változás, hogy három év alatt átalakulhat Európa?

– Minden jel arra utal, hogy a változások sokkal gyorsabbak lettek, mint korábban voltak, amikor hosszú évtizedekre volt szükség ahhoz, hogy végbemenjenek.

Lehet, hogy egy ideig még a régi reflexek szerint működnek, időt adnak a korábbi vezetőknek, de amikor világossá válik számukra, hogy ez zsákutca, elfordulnak tőlük, és új irányt választanak.

– Nem tart attól, hogy Donald Trump mandátumának lejárta után visszarendeződés következik be?

– Minden lehetséges, de szerintem Amerika helye, helyzete, az amerikai belpolitika dinamikája és a nemzetközi rendszer már sosem lehet ugyanolyan, mint előtte volt.

Elképzelhető, hogy nem a republikánusok nyernek, hanem a demokraták – persze mi jobban örülnénk, ha J. D. Vance lenne a következő elnök, aki nagyon hasonlóan gondolkodik, mint Trump –, de azt hiszem, hogy a demokratáknak is be kell látniuk, hogy ha ők akarják kormányozni Amerikát, akkor ezt nem lehet egy radikális, Amerika-ellenes ideológiai alapon megtenni, mert az nem fog működni.

– A változáshoz elsősorban a Trumphoz, Le Penhez, Babišhoz hasonló markáns személyiségek szükségesek, vagy olyan társadalmi helyzet alakult ki, amely az ilyen egyéniségeket kitermeli?

– Követem a nemzetközi liberális portálokat, elemzéseket, amelyekből egyértelműen kiolvasható, hogy a liberális gondolkodás nem képes meghaladni a saját kereteit. Az ő fejükben az alakult ki, hogy a Nyugat egy liberális ideológia alapján szerveződött egybe, és most úgy gondolják, hogy ugyanígy egybeszervezhető egy amerikai mintájú MAGA vagy konzervatív, populista – mindegy, minek nevezzük – ideológia mentén. De ez nem így lesz, mert a jobboldaliak nem így gondolkodnak.

Egy másik államnak, Magyarországnak szintén az az érdeke, hogy a polgárai számára jólétet biztosítson, ezért mindenkivel kapcsolatot épít. Kölcsönösen előnyös ügyek mentén beszéljük meg, mit tudunk közösen megvalósítani. Ehhez kellenek azok a vezetők, akik nem feltétlenül karizmatikusak, de értik, hogy meg kell egyezniük, és megoldásokat kell találniuk. Rubio arról beszélt, hogy neki minden ügyet maga elé kell húznia, és át kell gondolnia, hogy az új megközelítés milyen változásokat tesz szükségessé. Ha egy ügy nem kerül eléjük, akkor a rendszer ugyanazon logika mentén fut, mint az elmúlt harminc évben. Nem az egyéniség nagyságán múlik a változás, hanem azon, hogy az illetők ne rendszer-üzemeltetők legyenek, hanem rendszerépítők és rendszeralkotók. Csak ők tudnak sikeresek lenni. Orbán Viktor ilyen, ezért ő a biztos választás!