Az energia mint fegyver

Az energiahordozók több mint egy évszázada a globális geopolitikai stratégia alapvető elemei. A kőolaj és a földgáz nem csupán kereskedelmi áruk, hanem a kemény hatalom (hard power) elsődleges eszközei. Geopolitikai jelentőségüket az adja, hogy a modern gazdaságok működése és a katonai mobilitás elképzelhetetlen nélkülük, miközben a készletek földrajzi eloszlása egyenetlen. Míg a kőolaj a mobilitás motorja, a gáz a villamosenergia-termelés és a vegyipar alapja – együtt alkotják egy állam energetikai szuverenitását.

• Az 1973–1974-es első olajválság: embargót hirdettek az Izraelt támogató nyugati országok – elsősorban az Egyesült Államok és Hollandia – ellen, miközben havonta öt százalékkal csökkentették a kitermelést. Ennek következtében az olajár négyszeresére emelkedett: három dollárról 12 dollárra hordónként.
• Az 1979-es második olajválság: az iráni forradalom és a sah bukása nem tudatos energiafegyver-használatként indult, de a geopolitikai instabilitás azonnali világpiaci pánikot okozott. Irán exportja drasztikusan visszaesett, ami globális hiányt generált. Az árak 15 dollárról közel negyven dollárra ugrottak.
• A 2006-os és 2009-es orosz–ukrán gázviták: a Szovjetunió felbomlása után Oroszország és Ukrajna között folyamatosak voltak a viták a gázárak és a tranzitdíjak miatt. 2009 januárjában volt az addigi legsúlyosabb európai energiakrízis. Kéthetes teljes gázstop következett be, amelynek során Közép-Európa – különösen Bulgária és Szlovákia – fűtési nehézségekkel küzdött a tél közepén.
• A Nabucco-projekt bukása 2013-ban: A Nabucco-terv komoly esély volt arra, hogy az Európai Unió biztosítsa földgázszállításának függetlenségét a diverzifikáción, azaz a több lábon álláson keresztül. A vezeték Közép-Ázsiából, Azerbajdzsántól szállított volna gázt Ausztriáig, teljesen kikerülve Oroszországot. A projekt a brüsszeli bürokrácia lassúsága, a finanszírozási bizonytalanság és a nyugat-európai nagyhatalmak – közöttük Németország és Franciaország – érdektelensége miatt nem tudott megvalósulni.
• A háború előszele 2021–2022-ben: 2021 nyarán, az orosz–ukrán háború előtti időszakban az orosz Gazprom nem töltötte fel az európai – főleg németországi – tárolóit a télre, miközben csak a szerződéses minimumot szállította, az azonnali (spot) piacon pedig leállította az értékesítést. A cél az árak mesterséges felsrófolása és az Északi Áramlat 2 vezeték engedélyezésének gyorsítása volt.

Míg számos európai országot megviselt a 2021-es energiakrízis, Magyarország felismerte a diverzifikáció és az alternatív útvonalak jelentőségét. A 2021. szeptember 27-én aláírt hosszú távú gázvásárlási szerződés a Gazprommal stratégiai előrelátásról tanúskodott. A fizikai biztonságot az új útvonal (Török Áramlat) déli irányból biztosította. A vezeték kikerülte Ukrajna területét, így a tranzitviták nem veszélyeztetik a magyar fogyasztókat. A megállapodás alapozta meg a rezsicsökkentés fenntarthatóságát és a lakossági energiaellátás kiszámíthatóságát egy rendkívül instabil világpiaci környezetben, ami a gazdasági stabilitásnak is az alapja. Míg Európa nagy része 2021-ben a tárolók kiürülésével és pánikszerű áremelkedéssel szembesült, Magyarország időben kötött, stabil szerződéssel biztosította energetikai hátországát és ezzel a szuverenitást. Azaz: Magyarország energiabiztonsági stratégiája a szuverenitás, a fizikai biztonság és a gazdasági stabilitás hármas pillérére épül. A magyar kormány az elmúlt években proaktív lépésekkel biztosította az ország ellátását – írja a Magyar Nemzet.