A párhuzamos felfedezések azt sugallják, hogy az innováció nem mindig egyetlen zseni munkája

A párhuzamos találmányokat sokan azzal magyarázzák, hogy amikor a fejlődés elér egy bizonyos szintet, akkor törvényszerűen feltalálás következik be, hogy a továbbfejlődés létrejöhessen. Mások, a spirituálisabban gondolkodók, úgy értelmezik ezt a jelenséget, hogy az ún. "kollektív tudatban" minden jelen van. Így az is, amikor valaki egy találmányon dolgozik a világ egyik felében. Ha a világ másik felében van valaki, aki tudja, hogy hogyan kell információt lehívni ebből a rendszerből, akkor hozzájuthat a találmányokhoz, még a piacra kerülésük előtt és ő is megalkothatja.
A párhuzamos találmányok (angolul multiple discovery vagy simultaneous invention) a tudomány- és technikatörténet egyik legizgalmasabb jelensége. Ez arra utal, amikor két vagy több feltaláló egymástól függetlenül, nagyjából egyidőben találja fel ugyanazt. Ez sokszor azt bizonyítja, hogy amikor a tudományos és technikai tudás elér egy bizonyos szintet, a felfedezések „elkerülhetetlenné” válnak.
Híres példák párhuzamos találmányokra
1. Telefon – Alexander Graham Bell és Antonio Meucci
2. Villanykörte – Thomas Edison és Joseph Swan
3. Evolúció elmélete – Charles Darwin és Alfred Russel Wallace
4. Logaritmus és kalkulus
5. Repülés
Miért fordul elő ennyiszer?
A tudósok szerint több tényező miatt történnek párhuzamos találmányok:
Filozófiai és tudománytörténeti jelentőség
A párhuzamos felfedezések azt sugallják, hogy az innováció nem mindig egyetlen zseni munkája, hanem a kor szellemének (zeitgeist) terméke. Ha az egyik feltaláló nem született volna meg, nagy eséllyel néhány év múlva más megoldotta volna ugyanazt a problémát.
Érdekesség
Az ismert fizikus, Robert K. Merton és később Jared Diamond is írt arról, hogy a „magányos zseni” mítosza túlzás. A történelem tele van példákkal, amikor több ember szinte egyszerre találta fel a rádiót, a színes fotót vagy a DNS szerkezetének modelljét.
