Negyvenmillió évvel később jöttek az igazi fogak, mint hittük

A tudósok sokáig úgy hitték, hogy az odontódák – apró, fogszerű képződmények ősi gerincesek testén – a fogak elődei voltak. Az egyik legismertebb ilyen fosszília az Anatolepis heintzi volt, amelyet korábban az első dentinnel rendelkező gerincesként tartottak számon.
Egy friss, szinkrotronsugaras vizsgálat azonban alapjaiban írta át ezt az elképzelést. A kutatás szerint ezek a struktúrák inkább a mai ízeltlábúak szenziláinak – vagyis érzékszerveinek – felelnek meg, semmint fogaknak. Az új eredmények alapján az Anatolepis nem is gerinces volt, hanem ízeltlábú.
Ez a felismerés nemcsak az Anatolepis státuszát változtatja meg, hanem rámutat az evolúciós konvergencia jelenségére is: vagyis arra, hogy egymástól függetlenül fejlődő élőlények – esetünkben ősi gerincesek és ízeltlábúak – hasonló megoldásokat fejlesztettek ki a környezet érzékelésére.
A felfedezés egyúttal azt is jelenti, hogy a valódi dentin – a fogak kulcsfontosságú anyaga – csak mintegy 40 millió évvel később, az Eriptychius nevű állkapocs nélküli halnál jelent meg. Ennél a fajnál a dentin valószínűleg szintén érzékelési funkciót töltött be, nem pedig rágásra szolgált – írta a Gismeteo.
A kutatók szerint a modern állatok közül például a vak barlangi halak vagy a narválok is hasonló módon használják fogaikat a környezetük érzékelésére – így őrizve meg ezt az ősi funkciót napjainkig.
