A medveünnep az emberiség egyik legősibb fennmaradt szertartása
Az Ősök ösvénye című filmben résztvevők az emberiség és a világ történetét adják elő a medvének. Az április 19-i vetítésen részleteket láthatunk az 1993-as polnovati medveszertartásból
- 2024.04.17. - 08:04
A Schmidt Éva – emlék-idő – Arvisura – Sámántudás ma című előadás- és vetítéssorozat április 19-én 18 órakor Az ősök ösvényén című film első részének (1993) vetítésével, az azt követő előadással és beszélgetéssel, valamint medveénekek és hősénekek előadásával folytatódik Shambala Tibet Központban.
Az ősök ösvényén című film első részében megjelenik a polnovati medveünnep és a medvetor, amelyet Halmy György kamerája előtt hantik mutatnak be. Az utazás a túlsó világba Schmidt Éva nyomán című kötet egyik lábjegyzete így jellemzi a medvetort:
„A medveszertartás, medveünnep vagy medvetor az emberiség egyik legősibb fennmaradt szertartása, amelyet az elejtett medve tiszteletére mutatnak be. Eléneklik az emberiség, a világ és a szellemvilág történetét, megidézik a különböző helyszellemeket és nagy istenségeket. Az énekesek ujjukkal összekapaszkodva énekelnek a feldíszített medvefej előtt, az egyes énekek és az eljátszott tréfás, emberi-isteni szituációk hossza is változó, több órán át is tarthat.”
A filmben a medveszertartás résztvevői beszélnek a medveünnep további részleteiről. Pjotr Ivanovics Juhlimov mesél arról is, hogy a medve olyan hatalmas erőt képviselt, és olyan erősen hittek benne a régi emberek, hogy ha valaki vízbe esett közülük, csak gondolnia kellett a medvére, és mindenképp megmenekült.
Az ősök ösvényén című filmben az Arvisura egyik fejezetét is megismerhetjük. Szalaváré Tura, egy manysi sámán unokája a második világháborúban a szovjet hadsereggel érkezett Magyarországra. Találkozott az ózdi Paál Zoltánnal, és beavatta őt a sámánvilágba.
A védőszellemek kapcsán a filmben Schmidt Éva nyelvész, antropológus, sámánkutató ezt mondja:
„Nem minden ember lelke válik szellemmé, csak az olyan embernek, aki már az életében több volt az átlagosnál. Erősebb akarata volt vagy valamilyen képessége volt a túlsó világgal érintkezni. Az ilyen emberben akkora erő volt, hogy a halála után is az akaratát érvényesíteni tudja ezen a világon. És ilyenkor megajánlja ezeket az erőket, hogy a hátramaradottakat segítse.” (Az idézet az Utazás a túlsó világba Schmidt Éva nyomán c. könyv 48–49. oldalán is megtalálható.)
Schmidt Éva a filmben felidézi, hogy egy manysi lánnyal kötött barátsága révén hogyan lett manysi rokonsága, és akik így rokonukká fogadták, miképpen segítették abban, hogy a szellemvilággal kapcsolatban sok mindent megértsen.
Halmy György filmrendező a pénteki est kapcsán ezt mondta lapunknak:
„Többen vannak olyanok, akik a Schmidt Évától származó idézetnek az igazságát a bőrükön érzik az életükben Paál Zoltán és Schmidt Éva – a haláluk után sok évvel is így vagy úgy, de – a mai napig kiemelt szerepet kap.
A filmet nézve Éva gesztusaiból azt lehet kiolvasni, hogy már a gyermekkorában megérezte, hogy a sorsát nem tudja végigélni, az életét előbb fejezi be, mint ahogyan sorsának könyvében meg van írva. Többen észleljük a jelekből, hogy a halála utáni időben köztünk maradt, velünk él.
Nyugodtan megállapíthatjuk – a halála utáni történéseket figyelve –, akarata, fölgyűjtött munkássága, hagyatéka nagy hatással van a hátramaradott barátaira. A hagyatékának egy fontos része sorsának az a része, mely az Arvisura történetéhez kapcsolódik, és amely a végtelen történet Ende által megfogalmazott sorait is magába foglalja.
Közreműködik: Baranyai Rita Veronika előadóművész, Berényi Dávid színművész és Fürjes Kati dobos.
A szervezők kérik, hogy a résztvevők itt jelezzék részvételi szándékukat.
Az „Utazás a túlsó világba Schmidt Éva nyomán” c. könyv a helyszínen megrendelhető.
