Az erdőben szedték össze az aradi tábornok szétszórt csontjait

A Bártfától tizenkét kilométerre, keletre fekvő Margonyát 1299-ben az „utolsó aranyágacska”, III. András uralkodásának idején említi először oklevél. Jó helyen, a Tapoly patak partján alapították ezt a falucskát, amelyet így nem járt meg a török, kuruc és labanc sem pusztított, legalábbis nincs erről írás. Birtokosok voltak itt a Széchyek, a Báthoryak, a Semseyek, a Bornemisszák, aztán a sornak majdnem a legvégén a Dessewffyek is. 1899-et írtak, amikor is Dessewffy Pál az itteni területet eladta a Hohenlohe hercegeknek, akik aztán a faluban található kisebb kastélyt 1910-ben felépítették.

A bevezetőben említett kripta jóval ezelőtt állt már, valamikor a 19. század első felében építhették. Különleges stílusjegyeket az egy, csúcsívesre épített bejárat kivételével nem tartalmaz e tágasnak mondható sírbolt, amely az Aradon 1849. október 6-án kivégzett tábornokok közül Dessewffy Arisztid végső nyughelye is.

Az Ósvacsákányban, Margonyától délebbre 1802. július 2-án született és az ottani evangélikus templomban meg is keresztelt Arisztid a középiskola után tizennyolc évesen huszárnak állt, és az 5-ös számú Radetzky-huszárezredben ért el kapitányi rangot. Amikor is harminchét évesen nyugdíjaztatta magát, megnősült, majd Eperjes környékén gazdálkodni kezdett. S mivel felesége és kis gyermekei is meghaltak, így nem habozott egy percet sem, amikor szólította a haza. Ahogy az akkoriban szokásban volt, egy rendfokozattal magasabban, nemzetőr őrnagyként lépett 1848 szeptemberében szolgálatba, feladata pedig a Sáros megyei nemzetőrség megszervezése volt. A december 11-i budaméri és a január 4-i kassai vesztes ütközetekben már alezredes volt, utóbbi csatában a jobb szárnyat vezetve mentette meg a Mészáros Lázár hadügyminiszter által vezetett sereget a teljes pusztulástól. Ott vitézkedett aztán Kápolnánál, a tavaszi hadjárat nagy csatáiban, és Buda ostrománál is. Június 1-jén kapta meg a IX. hadtest parancsnokságát, és mellé a vezérőrnagyi rangot is. Ezek miatt állították később Aradon a kivégzőosztag elé.

A kinevezése után három nappal újra megnősült, Szinnyei Merse Emmát vette feleségül, aki majd elküldet holttestéért is. Az orosz támadást kellett volna lassítania lovassági parancsnokként, majd végigverekedte a turai, a szőregi és a temesvári ütközeteket is. Baráti tanácsra adta meg magát aztán az osztrákoknak Karánsebesnél, ezért is a „kegyelem”, agyonlőtték, és nem akasztották. A négy por és ólom által való halálra ítélt tiszt közül másodiknak állt a kivégzőosztag elé, társaival együtt még ott, az aradi vár árkában temették el őket.

Ide küldte titokban el egy év után a tábornok öccsét és unokaöccsét, Bydeskuthy Ernőt a gyászoló feleség a holttestért. Biztosra mentek, tudták, hol kell ásni, de az eső és egy éber őr meghiúsította a vállalkozást. S ahogy Bydeskuthy visszaemlékezéséből tudjuk, ezután egy őrnagy kereste meg őket, aki többeket is megvesztegetett az átadott pénzen. Arra is figyeltek a fogadott emberek, hogy a koporsót a helyén hagyják, így egy kisebb ládába igyekeztek áttenni a maradványokat. Ez pedig csak a tábornok maradványai­nak a félbe vágásával ment, amivel a gyászolók csak Margonyán szembesültek. Aztán a családi kriptában sem lett örök az a nyugalom, hiszen 1988-ban azt erősen leromlott állagában feltörték és kifosztották, a csontokat pedig szétszórták az erdőben. Ezeket a helyszínt rendszeresen látogató két Csemadok-munkatárs szedegette össze, és rakta vissza a ledobott födelű koporsóba. A kripta bejáratától balra található emléktábla Kóthai Nándor munkája, a kivégzések 130. évfordulójára készült el. Az építményt ekkor rendbe hozták. A tábla felirata a következő:

Dessewffy Arisztid
honvédtábornok a nemzeti szabadságért folyó harc mártírja
1802–1849
„A halál számomra semmit sem jelent. A harc közben körülöttem ezerféleképp lebegett.”
Az MNK Kulturális Minisztérium

Az MNK ebben a feliratban a Magyar Népköztársaságot jelenti, a minisztérium illetékesei pedig mindent egyeztettek a „testvéri” Szlovákia illetékeseivel. A legutóbbi, a 2001-es nagy renoválást már a Csemadok valósította meg, és minden év október 6-án itt emlékeznek meg a hősről, akinek sírfelirata a kivégzése előtti éjszakán mondatott el.