Orbán Anita külügye visszatér a tárgyalóasztalhoz, három kulcsemberrel

Az államtitkári kinevezések után már látszik a külügyi hadrend is. Breuer Klára a kétoldalú diplomácia tapasztalatát, Mészáros Krisztián a NATO- és multilaterális világ ismeretét, Velkey György László pedig a parlamenti-politikai kapcsolódást hozhatja a tárcába.

Orbán Anita külügyminiszteri kinevezése már önmagában is erős üzenet volt. Az viszont, hogy Magyar Péter miniszterelnök-helyettesként is számít rá, még nagyobb politikai állítás. A Tisza-kormány első időszakában a külpolitika nem mellékpálya, hanem bizalmi tengely. A korábbi elemzésünkben ezt úgy fogalmaztuk meg, hogy Orbán Anita feladata nem csupán az lesz, hogy külügyminiszterként tárgyaljon, hanem hogy Magyarországot visszavezesse azokba az európai és atlanti döntéshozatali terekbe, ahol az elmúlt években a magyar kormány szava sokszor inkább vitát, mint bizalmat váltott ki.

A mostani államtitkári névsor ezt az irányt alapvetően megerősíti. A Külügyminisztériumban Breuer Klára lett a bilaterális kapcsolatokért felelős államtitkár, Mészáros Krisztián a multilaterális ügyekért felelős államtitkár, Velkey György László pedig parlamenti államtitkár. A kormányzati államtitkári lista szerint Breuer több évtizedes diplomáciai tapasztalattal rendelkező nagykövet, Mészáros több mint két évtizedes NATO- és külügyi háttérrel érkezik, Velkey pedig nemzetközi felsőoktatási és parlamenti-politikai tapasztalattal kapcsolódik be a tárca munkájába.

Ez nem látványos, de beszédes névsor. Nem kampánykülügy épül, nem külpolitikai show-központ, nem ideológiai csatagépezet. Inkább olyan tárca körvonalazódik, amely három irányban akar rendet tenni: kétoldalú bizalom, szövetségi működés, belpolitikai átvezetés.

Orbán Anita eredeti portréjában a legfontosabb állítás az volt, hogy a Tisza külpolitikai fordulata nem lehet egyszerű „Brüsszel felé fordulás” vagy látványos gesztuspolitika. A magyar nemzeti érdek nem szűnik meg attól, hogy más hangon képviselik. Sőt, bizonyos helyzetekben éppen az a hatékonyabb szuverenitás, ha egy országot komolyan vesznek a tárgyalóasztalnál, nem pedig udvariasan megkerülnek.

Orbán Anita eddigi pályája ehhez illeszkedik. Külügyminiszteri pozicíója mellett miniszterelnök-helyettes is lett, akadályoztatás esetén pedig teljeskörűen képviseli Magyar Pétert a kormányüléseken és hivatalos eseményeken. Orbán Anita a Vodafone Global kormányzati kapcsolatokért felelős vezetője is volt, korábban a Fletcher Schoolon doktorált, 2010 és 2015 között pedig energiabiztonságért felelős utazó nagykövetként dolgozott.

A friss államtitkári kinevezésekből az látszik, hogy a miniszter személyes energiabiztonsági és nemzetközi üzleti háttere mellé most két klasszikus diplomáciai oszlop érkezett: egy bilaterális és egy multilaterális.

Ez fontos különbség. A külpolitikai fordulat ugyanis nem egyetlen nagy beszédtől lesz hiteles. Hanem attól, hogy a nagykövetségi hálózat, a NATO-kapcsolatok, az EU-s tárgyalások, a szomszédságpolitika, a regionális együttműködések és a nemzetközi intézményi kapcsolatok mind ugyanabba az irányba kezdenek dolgozni.

Breuer Klára kinevezése a bilaterális kapcsolatokért felelős államtitkári posztra talán a leginkább „külügyes” döntés az új névsorban. A kormányzati államtitkári lista szerint 1991 óta a külügyi szolgálat diplomatája; dolgozott Washingtonban sajtóattaséként, Bécsben az ENSZ-képviseleten, Londonban első beosztottként és ügyvivőként, majd Lisszabonban és Helsinkiben nagykövetként. 2011 és 2014 között Martonyi János külügyminiszter kabinetfőnöke volt, korábban Mádl Ferenc köztársasági elnök diplomáciai főtanácsadójaként dolgozott.

Ez a pálya Orbán Anita számára komoly belső támasz lehet. Breuer nem politikai újonc a diplomáciában és nem is pusztán technikai tisztviselő. Ismeri a külügyi apparátust, a nagykövetségi működést, a protokollt, a kétoldalú kapcsolatok finom nyelvezetét és azt a régi magyar diplomáciai iskolát, amely Martonyi János korszakában még alapvetően nyugati, atlantista és európai beágyazottságban gondolkodott.

Ez azért lényeges, mert a Tisza-kormány külpolitikájának első hónapjaiban nemcsak Brüsszelben és Washingtonban kell újraépíteni a bizalmat. Varsó, Pozsony, Prága, Berlin, Párizs, Bécs, Bukarest, Kijev, Helsinki, London és Lisszabon felé is új hangra lesz szükség. A bilaterális diplomácia nem látványos műfaj. Sokszor nem sajtótájékoztatókon, hanem háttérbeszélgetéseken, előkészített látogatásokon, nagyköveti csatornákon és apró bizalmi gesztusokon múlik.

Breuer kinevezése azt üzeni, hogy Orbán Anita nem csak politikai deklarációval akar külpolitikai váltást. Szüksége van arra a diplomáciai memóriára is, amely tudja, kit mikor kell felhívni, hol kell engedni, hol kell tartani a vonalat, és hogyan lehet egy feszült kapcsolatot úgy javítani, hogy közben ne tűnjön meghátrálásnak.

Ha Breuer Klára a kétoldalú diplomácia oszlopa, akkor Mészáros Krisztián kinevezése a szövetségi, multilaterális világ üzenete. A kormányzati államtitkári lista szerint Mészáros nemzetközi kapcsolatokra és biztonságpolitikára szakosodott diplomáciai vezető, több mint két évtizedes NATO- és külügyi tapasztalattal. Jelenleg a NATO Nemzetközi Titkárságán a Partnerségekért és Globális Ügyekért Felelős Igazgató Brüsszelben. Korábban a NATO főtitkári kabinetjének igazgatóhelyettese, a NATO ENSZ melletti polgári összekötője, illetve partnerségi és euroatlanti ügyekért felelős referens is volt.

Ez a kinevezés különösen sokat mond a Tisza-kormány külpolitikai önképéről.

Magyarország NATO-tagként nem lehet szövetségi félárnyékban. A NATO nem pusztán katonai biztosítási kötvény, hanem politikai bizalmi rendszer. Magyarország 1999. március 12-én Csehországgal és Lengyelországgal együtt vált a szövetség tagjává. Az ukrajnai háború pedig alapvetően megváltoztatta Európa és a NATO biztonságpolitikai környezetét.

Az elmúlt években Magyarország sokszor úgy jelent meg a szövetségi térben, mint nehezen kiszámítható partner. Lehetett vitatni, hogy ezekben az ügyekben Budapest mindig rosszul látta-e saját érdekét, de az aligha vitatható, hogy a bizalmi tőke erősen megkopott. Svédország NATO-csatlakozásának késleltetése, az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos magyar kommunikáció, az EU-s szankciók körüli alkuk, valamint a Washingtonnal folytatott időnként éles hangú vita mind azt eredményezte, hogy Magyarország szövetségi megítélése feszült lett.

Mészáros Krisztián feladata ezért nem egyszerűen az lesz, hogy jelen legyen a NATO- és multilaterális fórumokon. Hanem az, hogy újra megtanítsa a magyar diplomáciát arra a szövetségi nyelvre, amelyben a nemzeti érdek nem akadékoskodásként, hanem előkészített, érthető, vállalható álláspontként jelenik meg.

Ez kulcsfontosságú. A Tisza külpolitikája akkor lesz komolyan vehető, ha nemcsak azt mondja, hogy Magyarország visszatér a Nyugathoz, hanem azt is megmutatja, hogyan viselkedik megbízható szövetségesként.

Velkey György László parlamenti államtitkári szerepe más természetű. A kormányzati lista szerint irodalomtudományi PhD-fokozattal rendelkező oktató, szervezeti vezető és nemzetközi felsőoktatási szakember; korábban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi irodavezetője és osztályvezetője, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa volt, és Budapest 06-os választókerületének egyéni országgyűlési képviselője. A Pázmány saját életrajzi oldala szerint szociológia, valamint magyar nyelv- és irodalomtudomány szakon végzett, majd az Irodalomtudományi Doktori Iskolában szerzett doktori fokozatot.

Elsőre talán nem magától értetődő külügyi profil. De parlamenti államtitkárként nem is az a fő feladata, hogy nagykövetként tárgyaljon vagy NATO-üléseken vigye a szakmai vonalat. Inkább az, hogy a külpolitikai fordulatot átvezesse a magyar belpolitikai térbe.

Ez pedig kényes feladat lesz.

Orbán Anita külpolitikája ugyanis várhatóan több ponton ütközik majd a korábbi Fidesz-kormány nyelvével és reflexeivel. Az orosz kapcsolatok újrahangolása, az EU-s bizalomépítés, a NATO-kötelezettségek komolyabb hangsúlya, az uniós források feltételrendszerének teljesítése, valamint a szomszédságpolitika újranyitása mind olyan ügy, amelyet az ellenzéki Fidesz könnyen úgy keretezhet, hogy meghajlás Brüsszel előtt, atlantista megfelelési kényszer, nemzeti érdekfeladás.

Ezekre a vádakra nem elég külügyi szakzsargonnal válaszolni. Magyarul, parlamenti nyelven, választói nyelven kell elmagyarázni, hogy a tárgyalóképesség nem gyengeség, a szövetségi lojalitás nem önfeladás, az EU-s feltételek teljesítése pedig nem brüsszeli diktátum, hanem a magyar közpénzvédelem és jogállami működés helyreállításának része lehet.

Velkey szerepe itt lehet fontos. A külügynek nemcsak kifelé kell beszélnie, hanem befelé is. Egy kormány külpolitikája akkor stabil, ha a saját társadalma is érti, miért történik.

A korábbi elemzésünkben három fő várakozást fogalmaztunk meg Orbán Anita külügyével kapcsolatban.

Az első: Magyarország visszaillesztése az európai és atlanti bizalmihálózatba.
A második: az energiabiztonsági és stratégiai gondolkodás beemelése a külpolitikába.
A harmadik: az uniós források, jogállami feltételek és diplomáciai hitelesség összekapcsolása.

Az államtitkári névsor ebből kettőt nagyon erősen megerősít, a harmadikat inkább Orbán Anita személyére és a kormány egészére hagyja.

Breuer Klára kinevezése a bizalmi külpolitika kétoldalú oldalát erősíti. Ő az a diplomata, aki tudja, hogyan kell országok között kapcsolatot javítani. Nem szlogennel, hanem munkával.

Mészáros Krisztián kinevezése a NATO- és multilaterális visszacsatlakozás üzenete. Ő nem egyszerűen külügyi szakember, hanem olyan szövetségi térből érkezik, ahol a bizalom, a kiszámíthatóság és a partnerségi fegyelem nem udvariasság, hanem biztonságpolitikai alapfeltétel.

Velkey György László kinevezése pedig azt jelzi, hogy a külpolitikának parlamenti és belpolitikai magyarázó lábra is szüksége lesz. A Tisza nem engedheti meg magának, hogy külpolitikai fordulata elitnyelv maradjon. A magyar választónak is értenie kell, miért fontos Brüsszel, Washington, Varsó, Kijev vagy a NATO-tárgyalóasztal.

Ami kevésbé látszik az államtitkári névsorból, az az energiabiztonsági külön államtitkári súly. Ez nem feltétlenül hiba, de fontos megjegyezni. Orbán Anita egyik legerősebb szakmai előnye éppen az energiabiztonsági múltja, az LNG-piaci és nemzetközi vállalati tapasztalata. Az új kormányzati szerkezetben ugyanakkor a gazdasági és energetikai terület külön tárcához tartozik. Ez azt jelenti, hogy az energia-külpolitika sikere nem kizárólag a Külügyminisztériumon múlik majd, hanem Orbán Anita és a gazdasági-energetikai minisztérium közötti koordináción is.

Ez lehet erősség, ha jól működik. És lehet gyenge pont, ha az energiaügyek minisztériumi határvitává válnak.

Orbán Anita külpolitikájának első napjai már adtak egy fontos jelzést. Hivatalba lépése után egy nappal bekérette az orosz nagykövetet a Kárpátalját ért orosz dróntámadás miatt. A cikk szerint ez éles váltást jelzett a korábbi magyar diplomáciai gyakorlathoz képest; Magyar Péter miniszterelnök pedig nyilvánosan elítélte az orosz támadást és tájékoztatást kért arról, Oroszország mikor tervezi lezárni a több mint négy éve tartó háborút.

Ez nem önmagában külpolitikai stratégia, de irányjelzésnek erős.

A Tisza külügye láthatóan azt akarja mondani, hogy Magyarország nem a szövetségeseivel lesz erős hangú és Moszkvával óvatos, hanem ugyanazt a mércét próbálja alkalmazni ott is, ahol ez kényelmetlen. Ez polgári-konzervatív nézőpontból is fontos fordulat lehet. A nemzeti szuverenitás nem lehet válogatott felháborodás. Ha magyarok által is lakott térséget ér orosz támadás, akkor a magyar külügynek nem belpolitikai kalkulációból, hanem állami méltóságból kell megszólalnia.

Persze egy bekéretésből még nem lesz új külpolitika. De abból igen, ha a következő hónapokban ugyanez a következetesség megjelenik Brüsszelben, Washingtonban, Moszkvában, Kijevben, Pozsonyban és Varsóban is.

Orbán Anita és államtitkári csapata előtt most kettős feladat áll. Az egyik oldalon helyre kell állítani Magyarország tárgyalóképességét. A másikon meg kell őrizni azt a jogos igényt, hogy Magyarország nem pusztán végrehajtója, hanem alakítója legyen az európai és atlanti döntéseknek.

Ez finom egyensúly.

A régi külpolitika sokszor úgy beszélt szuverenitásról, hogy közben az ország mozgástere szűkült. A rossz új külpolitika úgy beszélhetne bizalomról, hogy közben az ország saját hangja halkulna el. Egyik sem jó.

A helyes út az volna, amit az eredeti Orbán Anita-portrében is megfogalmaztunk, jelesül nem kevesebb Magyarország Európában, hanem komolyabban vehető Magyarország Európában.

Ehhez Breuer Klára diplomáciai tapasztalata, Mészáros Krisztián NATO- és multilaterális háttere, valamint Velkey György László parlamenti-politikai szerepe jó alap lehet. De a külpolitika végül nem életrajzokon múlik, hanem következetességen.

Lesz-e bátorság világosan beszélni Oroszországról?
Lesz-e türelem újraépíteni a bizalmat az EU-ban?
Lesz-e szakmai fegyelem az uniós források feltételeinek teljesítéséhez?
Lesz-e önmérséklet, hogy a külpolitika ne belpolitikai színpad legyen?
És lesz-e magyar tartás akkor is, amikor a partnerek elvárása nem esik egybe azonnal a magyar kormány belpolitikai kényelmével?

A Tisza külpolitikájának nagy esélye nem az, hogy látványosan szakít mindennel, ami előtte volt. Hanem az, hogy helyreállítja azt, ami egy erős állam működéséhez nélkülözhetetlen: a szövetségesi bizalmat, a diplomáciai kiszámíthatóságot és a magyar érdek nyugodt, de határozott képviseletét.

Orbán Anita mellé most olyan államtitkári csapat érkezett, amely erre alkalmasnak tűnik. Breuer Klára a klasszikus külügyi tapasztalatot, Mészáros Krisztián a NATO- és multilaterális kapcsolatrendszer belső ismeretét, Velkey György László pedig a parlamenti-politikai átvezetést hozhatja.

A külügyben pedig most nem tűzijátékra van szükség, hanem olyan szerszámokra, amelyekkel egy megkopott bizalmi szerkezetet újra lehet építeni.

Orbán Anita igazi próbája ezért nem az lesz, hogy tud-e szép mondatokat mondani Európáról. Tud. Nem is az, hogy van-e nemzetközi tapasztalata. Van. Hanem az, hogy képes-e a magyar külpolitikát kiszabadítani a belpolitikai hadszíntér logikájából.

Mert Magyarország külpolitikája nem lehet sem örökös sértettség, sem udvarias önfeladás.

A jó külpolitika ennél nehezebb műfaj: tudni kell, mikor kell halkan tárgyalni, mikor kell hangosan tiltakozni, mikor kell kompromisszumot kötni, és mikor kell világosan nemet mondani.

Ha Orbán Anita, Breuer Klára, Mészáros Krisztián és Velkey György László ezt a ritmust megtalálják, akkor a Tisza külügye valóban új korszakot nyithat.

Nem azért, mert Magyarország kevesebb lesz.

Hanem azért, mert végre újra komolyan vehető lesz.