Einstein agyát ellopták

Albert Einstein 1955. április 18-án halt meg Princetonban. A kívánsága az volt, hogy testét hamvasszák el, maradványait pedig ne tegyék zarándokhellyé. A történet azonban itt nem ért véget. A boncolást végző patológus, Thomas Stoltz Harvey eltávolította Einstein agyát, majd megtartotta. És ezzel kezdetét vette az orvostörténet egyik legkülönösebb, legmorbidabb és legvitatottabb fejezete.

A kérdés, hogy Harvey ezt pontosan milyen etikai és jogalapon tette, ez máig kényes ügy. A legóvatosabb megfogalmazás az, hogy az agy eltávolítása és megtartása körül nem volt azonnali, egyértelmű, előzetes családi jóváhagyás, és ezt a cselekedetet ezért sokan egyszerűen csak lopásként emlegetik.

Később Einstein fia, Hans Albert Einstein bizonyos feltételekkel tudomásul vette a tudományos célú vizsgálatot, de ez nem változtat azon, hogy az ügy etikailag a kezdetektől fogva problematikus volt. Harvey mindenesetre kivette az agyat, lefotózta, lemérte, szeletekre és blokkokra osztotta, majd évtizedeken át részben maga birtokolta.

A fizikai adatokkal kezdődött minden. Einstein agya körülbelül 1230 grammot nyomott, ami valamivel kisebb, mint a felnőtt férfiagyra gyakran megállapított átlag.

Ez azonban önmagában semmit nem bizonyít. Már régóta tudjuk, hogy az agy tömege és az intelligencia között nincs egyszerű, egyenes arányosság. Vagyis az a tény, hogy Einstein agya nem volt „óriási”, valójában inkább arra emlékeztet, hogy a zsenialitás nem kilóra mérhető.

Harvey az agyat formalinban tartósította, majd az évek során metszeteket és mintákat küldött különböző kutatóknak. A történetnek ettől lett egyszerre tudományos és kissé abszurd jellege. A 20. század egyik leghíresebb agya nem egyetlen laborban maradt fent, hanem darabonként szerteszét vándorolt a világban.

Több kutató vizsgálta, de a teljes eredményeikről szóló publikációk mennyisége meglehetősen szerény maradt.

Nem született nagy, mindent eldöntő felfedezés, inkább néhány figyelemfelkeltő, de erősen vitatott tanulmány.

Az egyik legismertebb vizsgálatot Marian Diamond vezette az 1980-as években. Ő és munkatársai azt találták, hogy Einstein agyának egyes területein – főként a bal alsó parietális régióhoz kapcsolódó mintákban – a gliasejtek és neuronok aránya eltérhetett a kontrollmintákétól.

A glia nem „mellékszereplő”. Ezek a sejtek támogatják, táplálják és szabályozzák az idegsejtek működését. A tanulmány nagy sajtóvisszhangot kapott, de a szakmai világ jó része továbbra is óvatos maradt.

A minta kicsi volt, a kontrollcsoport sem volt ideális és eleve nagyon nehéz egyetlen ember agyát ilyen biztos következtetésekkel összehasonlítani másokéval.

A későbbi vizsgálatok egyik leggyakrabban idézett eredménye az volt, hogy Einstein alsó parietális lebenye bizonyos anatómiai sajátosságokat mutathatott. Ez az agyterület valóban kapcsolatban állhat olyan funkciókkal, mint a térbeli gondolkodás, a matematikai műveletek, a szimbolikus feldolgozás és a nyelvi integráció.

Egy 1999-es tanulmány például arra utalt, hogy Einstein parietális régiói eltérő szerveződésűek lehettek, és egyes barázdák mintázata szokatlan volt. Ez jól hangzik, de itt is fontos megállnunk egy pillanatra. Attól, hogy valaki agya anatómiailag eltérő, még nem következik automatikusan, hogy ez „a zsenialitás helye”.

Sokat emlegetik Einstein prefrontális kérgét is, amely az összetett tervezéshez, a figyelemhez, a döntéshozáshoz és a kitartó problémamegoldáshoz kapcsolható.

Az erről szóló állítások azonban gyakran erősebben hangzanak a népszerű cikkekben, mint amennyire a szakirodalom ebben biztosan idézhető lenne. A pontosabb mondat az, hogy egyes kutatók anatómiai és szerkezeti sajátosságokat írtak le azokon a területeken, amelyek ilyen funkciókkal is összefügghetnek, de ebből nem lehet egyszerűen levezetni Einstein gondolkodásmódját.

Ugyanez igaz a kérgestestre, vagyis az agyféltekéket összekötő rostkötegre. Egy 2009-ben publikált vizsgálat szerint Einstein kérgestestének bizonyos részei vastagabbak lehettek, mint egyes kontrollszemélyeknél.

Ez felvetette, hogy a két agyfélteke közötti kommunikáció bizonyos területeken hatékonyabb vagy legalábbis eltérő lehetett. Ez érdekes megfigyelés, de megint csak nem végső bizonyíték. Egyetlen anatómiai eltérésből nem lesz kész magyarázat arra, hogyan születik a relativitáselmélet.

A zsenialitás nem csak biológia. Benne van a neveltetés, a személyiség, a megszállottság, a kulturális közeg, a tanulás, a memória, a kitartás, a kreatív kockázatvállalás és még ezer más tényező. Einstein agya érdekes lehetett, de attól még Einstein nem pusztán anatómiai kivétel volt

Fotó: Raghav Modi on Unsplash

A legfontosabb tudományos tanulság valójában nem az, hogy Einstein agya „különleges volt”. Sok ember agya különleges valamilyen értelemben. A valódi tanulság inkább az, hogy egy darab agyszövetből vagy akár egy teljes agy anatómiai vizsgálatából nem lehet egyszerűen kiolvasni a géniuszt.

A zsenialitás nem csak biológia. Benne van a neveltetés, a személyiség, a megszállottság, a kulturális közeg, a tanulás, a memória, a kitartás, a kreatív kockázatvállalás és még ezer más tényező. Einstein agya érdekes lehetett, de attól még Einstein nem pusztán anatómiai kivétel volt.

A történet másik fontos eleme az etika. Ma már nehéz lenne elképzelni, hogy egy világhírű ember boncolása után egy patológus hazavigye az agyat, üvegekben tárolja, majd évtizedeken át részben magánkézben tartsa. Harvey életének későbbi szakaszában maga is legendás, kissé szomorú alakká vált.

Ő volt az a férfi, aki őrizte Einstein agyának maradványait, miközben a tudomány nem tudta teljesíteni azt a reményt, amelyet ehhez a relikviához kötöttek.

Einstein agyának története ezért végül sokkal inkább figyelmeztetés, mint diadal. Figyelmeztetés arra, hogy a nagy elmék titkát nem lehet egyszerűen kivágni, lemérni és mikroszkóp alá tenni. A tudomány sokat megtudhat az agyról, de a zsenialitás nem redukálható néhány különös barázdára vagy sejtarányra. Talán éppen ez a legérdekesebb az egészben.

A 20. század egyik legnagyobb elméjének agyát majdnem ereklyeként kezelték, mégsem lett belőle képlet arra, hogyan születik a géniusz.

És lehet, hogy ez így van rendjén.