A @ jelet sok évszázaddal ezelőtt találták fel, jóval az internet megjelenése előtt

Vessünk egy pillantást néhány 19. századi írógép billentyűzetére, és egy külön @ billentyűt találunk ott a betűk és más szimbólumok között. A használói biztosan nem kollégáikkal írtak e-mailt, vagy nem jelölték meg barátaikat a közösségi médiában, szóval mit keresett ott?
Van néhány elmélet arról, hogy honnan és miért jelent meg a @. A @ első dokumentált használata 1536-ban történt, bár egyesek szerint a szimbólum a hatodik vagy hetedik századra nyúlik vissza.
Állítólag a lusta latin írnokoknak kézzel kellett lemásolniuk a kéziratokat, ezért gyorsbillentyűket fejlesztettek ki, hogy gyorsabban elvégezzék a munkát. Innen ered az & szimbólum, az és-jel. A @ hasonlóan fejlődött ki a latin „ad” szó rövidítéseként – jelentése „-nál, „-hoz, -hoz, -hoz, -felé” –, lényegében egy „a” betű, amelynek a „d” betűje egy hurokba van húzva.
Egy rejtélyesebb bizonyíték látható egy görög krónika 1345-ből származó bolgár fordításában, amely az „A” helyett a @ szimbólumot használja az „Ámen” szóban. Hogy az írnokok miért tették ezt egyszer, aztán soha többé, továbbra sem világos.
Egy másik elmélet szerint a francia írnokok díszes à betűként használták, ami szintén „-nál/-nél” jelentésű. Ez jól illeszkedik ahhoz, ahogyan a szimbólumot ma az internetes kultúrában használják, bár a bizonyítékok szűkösek.
A legtisztább történelmi áttörés 2000-ben történt, amikor Giorgio Stabile, az olaszországi La Sapienza Egyetem tudománytörténet professzora felfedezte a @ jelet egy firenzei kereskedő 1536. május 4-én írt levelében. A szimbólumot arra használták, hogy „áron” – azaz egy kancsó olívaolaj @ egy bizonyos pénzösszegért.
Ez arra utal, hogyan használták a @ szimbólumot a 19. században, amikor a könyvelők és a boltosok pontosan ugyanerre a célra vették át, és írógépeken beütötték a főkönyveikbe.
Modern feltámadása 1971-ben történt, amikor Ray Tomlinson informatikus az első e-mail programot építette az ARPANET-en, az internet Pentagon által finanszírozott nagypapáján. Szüksége volt egy olyan szimbólumra, amely jelezheti az operációs rendszernek, hogy egy címet olvas – valami olyasmire, ami megkülönböztethető, egyértelmű, és még nem használatos a mindennapi nyelvben vagy számítógépes kódban. A @ tökéletesen illett ide.
„Leginkább egy olyan szimbólumot kerestem, amit nem sokat használnak” – mondta 2012-ben a The Smithsoniannak. „És nem sok lehetőség volt – felkiáltójel vagy vessző. Használhattam volna egyenlőségjelet is, de annak nem lett volna sok értelme.”
És ezzel a döntéssel Tomlinson megmentett egy évszázados szimbólumot a kihalás széléről, és korunk meghatározó jelképévé alakította. Ne @-olj nekem - írja az IFLScience.
Zárójelként jegyzem meg, hogy a @ jelnek csodálatos és kreatív elnevezései vannak más nyelveken szerte a világon.
