Egyedülálló leletet találtak a föld mélyén

Dél-Franciaországban tudósok megkövesedett dinoszaurusz -lábnyomokat fedeztek fel , amelyek nem a felszínen, hanem egy barlang mennyezetén helyezkednek el, körülbelül 500 méter mélyen.

Ezt a leletet máris a paleontológia egyik legszokatlanabb leletének nevezik, mivel új lehetőségeket nyit az őskori állatok mozgásának és anatómiájának tanulmányozásában.

A Journal of Vertebrate Paleontology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a lábnyomokat 2015-ben fedezték fel a Coss-Mejan régióban található Castelbuco-barlangban. A helyszínre jutás nem volt könnyű: a kutatóknak keskeny, kanyargós és részben elárasztott járatokon kellett átjutniuk. Maguk a lábnyomok egy összetett útvonal végén találhatók, amely több mint 100 méterrel a föld alatt húzódik.

A legmeglepőbb dolog a lábnyomok helye volt – a barlang mennyezetén. Ez azt jelenti, hogy a tudósoknak fel kellett nézniük őket.

Ezek nem hétköznapi lenyomatok, hanem úgynevezett ellennyomok – háromdimenziós formák, amelyek akkor alakultak ki, amikor az eredeti dinoszaurusz-nyomok üledékkel töltötték fel magukat, majd később geológiai folyamatok révén napvilágra kerültek.

Három különálló nyomot dokumentáltak a barlangban. Az ilyen leletek rendkívül értékesek, mivel közvetlen bizonyítékot szolgáltatnak a dinoszauruszok mozgására és viselkedésére, áll a cikkben.

Némelyik lábnyom akár 1,25 méter hosszú is lehet, ami arra utal, hogy hatalmas növényevő sauropoda dinoszauruszok, különösen a titanoszaurusz csoport tagjai hagyták őket hátra.

Ezek a lények több mint 30 méter hosszúak és akár 50 tonnásak is lehettek. A nyomok körülbelül 166–168 millió évvel ezelőttre nyúlnak vissza. Ebben az időszakban a terület tengerparti övezet volt.

Különösen értékes a megőrződés mértéke: egyes lenyomatok ujjak, lábpárnák és karmok részleteit is tartalmazzák. Az egyik lenyomaton tisztán látszik a jobb láb öt ujja.

Az egyik nyom annyira szokatlannak bizonyult, hogy a tudósok egy új ichnotaxont, azaz egyfajta lábnyomot azonosítottak, amelyet Occitanopodusnak neveztek el. 

Ezek a lenyomatok olyan egyedi jellemzők kombinációját mutatják, amelyeket korábban nem láttak a jura és kréta kori sauropoda lábnyomai között, és a tudósok remélik, hogy felfedezésük segíthet betölteni a hiányosságokat az óriások evolúciójának megértésében.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a mély karsztbarlangok fontos helyek lehetnek a fosszíliák megőrzésére, még jobbak is, mint a nyílt geológiai kibúvások.

Bár az ilyen helyekre nehéz bejutni és veszélyesek is lehetnek, képesek megőrizni az egyedi geológiai és biológiai bizonyítékokat.

A felfedezett lábnyomok nemcsak a dinoszauruszok méretének becslését teszik lehetővé, hanem a járásuk, lábszerkezetük és a környezettel való kölcsönhatásuk részletes tanulmányozását is.

A tudósok hangsúlyozták, hogy a sauropodák evolúciója ebben az időszakban még mindig nem teljesen ismert, és az új adatok rávilágítanak ezen őskori állatok összetettségére és sokszínűségére – írja az unian.ua.