Új lendület a Velencei-tó partján

A parlamenti választások árnyékában helyi önkormányzati választást is tartanak Gárdonyban, miután az egyik önkormányzati képviselő lemondott mandátumáról. Helyére többen is pályáznak, egyikük Kovacsics Imre, az Agárdi Gyógy- és Termálfürdő korábbi vezetője, akivel szemben azonnal megindultak a támadások, mondván nem is itt él, még háza sincs a településen.

– Lehet, hogy valóban megérett a helyzet házvásárlásra, de ennek semmi köze ahhoz, hogy pályázom a gárdonyi képviselőtestületbe. Lassan két évtizede kötődöm a településhez, ám amíg a fürdőt vezettem, addig összeférhetetlen lett volna a képviselői poszttal. Decemberben azonban lejárt a mandátumom, és az önkormányzat mást választott a fürdő élére, így amikor nemsokkal később megüresedett az egyik képviselői hely, megnyílt az út, hogy még többet tegyek a településért – mondja Kovacsics Imre.

Az egykor különálló Gárdony és Agárd, napjainkra már teljesen összeforrt, nem csupán az önkormányzata közös, de elválasztása is névleges, helyenkét annyira összekeveredik a határvonal, hogy a helyiek is nehezen igazodnak el meddig tart Gárdony, és hol is kezdődik Agárd. Jól mutatja ezt a helyzetet, hogy a 70-es főúttól a fürdőhöz vezető Alkotmány utca egyik fele Gárdonyt jelzi, a másik oldal Agárdot.

A Velencei-tó mellett az országos hírűvé váló fürdő a település egyik fő vonzereje. A hetvenes évek végén találtak itt 52 Celsius fokos termálvizet, és a mai fürdő elődje 1986-ban nyílt meg, ám sokáig kevesek érdeklődését keltette fel.

– Győrben voltam fürdőigazgató, amikor 2006-ban megkeresett az önkormányzat, hogy segítsek, mert az itteni fürdő csak a veszteséget termeli, és ez fenntarthatatlan az önkormányzat számára, de nem szeretnék bezárni. Amikor körbenéztem, nem hittem a szememnek, mert nem volt étterem, csak egy szerény kínálatú büfé, a két medencéhez nem társult semmilyen élménykínálat, a napozórészen sárgult a fű, mert hiányzott az öntözőberendezés. Még be sem tettem a lábam, de már értettem, miért nem vonzó a létesítmény.

Kovacsics Imre a menedzserszemléletet tucatnyi fürdő kialakítása, működtetése során szerezte meg, többek között a Makovecz Imre tervezte makói Hagymatikumban, a székesfehérvári Árpád-fürdő felújítása során, vagy a Hévíz-fürdő stratégiai igazgatójaként. Nem véletlenül választották meg korábban a Magyar Fürdőszövetség alelnökének. 

– Az elmúlt 18 év során, amíg a fürdőt vezettem, rengeteg fejlesztést valósítottunk meg, gyógyászati részleget hoztunk létre, gyermek élménymedencét alakítottunk ki, gyermekjátszóteret építettünk, családbarát környezetet teremtettünk, amely minden korosztály számára vonzó. Miközben a hazai fürdők 85 százaléka veszteséges, az agárdi nem csupán kitermelte a működtetéséhez szükséges összeget, hanem évente közvetlenül 60 millió forinttal járult hozzá az önkormányzat költségvetéséhez. A közvetett haszonról már nem beszélek, hiszen rengetegen jönnek távolabbról, a fürdő környékén számos szálláshely épült ki, ami azt is jelenti, hogy az idegenforgalmi adóból további bevételei vannak az önkormányzatnak, miközben a szállások munkahelyeket teremtenek, a vendégek pedig a település egyéb létesítményeiben is költenek.

Mindennek tükrében meglepőnek tekinthetjük, hogy a leváltása ellenére még intenzívebben kíván Gárdonyért dolgozni.

– Az új városvezetés nem velem képzelte el a jövőt, nincs ebben semmi különös. Én a Jóisten humorérzékeként értékeltem, hogy a váltást követően egy új lehetőség nyílt meg számomra, és ezért is vállaltam el, hogy független jelöltként induljak a képviselői posztért. Gárdonyt és Agárdot alvótelepülésként szokták emlegetni, hiszen innen a többség máshová jár dolgozni. Én viszont éppen fordítva vagyok bekötve, ezért is alakult úgy, hogy itt vannak a barátaim, itt él az orvosom, ezer szállal kötődöm ide, ezért szeretném, ha nem csak nem csupán névlegesen lenne a Velencei-tó fővárosa.