Mit élhet át az Artemis legénysége?

A kapcsolat perceken belül megszakad.

Amikor az űrhajósok hétfőn, magyar idő szerint körülbelül éjfél után (23:47 BST/18:47 EDT) elhaladnak a Hold mögött, az égitest blokkolja majd azokat a rádió- és lézerjeleket, amelyek az űrhajó és a Föld közötti kommunikációt biztosítják.

Négy űrhajós mintegy 40 percen át magára maradva halad tovább az űr sötétségében, osztozva a csend és a magány mély pillanatain. Victor Glover, az Artemis pilótája elmondta: reméli, hogy a világ ezt az időt az összefogásra használja majd fel.

„Használjuk ki a lehetőséget, amíg a Hold túloldalán tartózkodunk, és elérhetetlenek leszünk” – nyilatkozta a BBC News-nak a küldetést megelőzően. „Imádkozzunk, reménykedjünk, és küldjünk pozitív gondolatokat, hogy sikeresen helyreálljon a kapcsolat a legénységgel.”

Több mint fél évszázada az Apollo-program asztronautái is átélték ezt a fajta elszigeteltséget a holdraszállások során. Talán senki sem tapasztalta meg ezt olyan intenzíven, mint Michael Collins, az Apollo 11 tagja.

1969-ben, miközben Neil Armstrong és Buzz Aldrin történelmi lépéseiket tették meg a felszínen, Collins egyedül keringett felettük a parancsnoki egységben. Ahogy űrhajója a túlsó oldal mögé került, 48 percre minden kontaktus megszakadt a társaival és az irányítóközponttal is.

Az élményt 1974-es, A tűz hordozása című emlékiratában foglalta össze. Úgy fogalmazott, hogy bár „valóban egyedül” érezte magát, „elszigetelve minden ismert élettől”, mégsem félelem vagy magány töltötte el. Későbbi interjúiban inkább a rádiócsend hozta békéről és nyugalomról beszélt; számára ez egyfajta szünetet jelentett a földi irányítás szüntelen kérései után – írta meg a BBC.

Visszatérve a jelenbe: a Földön ez a kiesés feszült várakozást jelent a kapcsolattartásért felelős szakembereknek. A délnyugat-angliai Goonhilly Földállomás óriási antennája figyeli majd az Orion kapszula jeleit, pontosan követve annak útvonalát, és továbbítva az adatokat a NASA központjába.

Matt Cosby, a Goonhilly technológiai igazgatója a BBC-nek kifejtette: „Ez az első alkalom, hogy embereket szállító űrhajót követünk nyomon. Kicsit idegesek leszünk, amikor eltűnnek a Hold mögött, de annál nagyobb lesz az örömünk, amikor újra felbukkannak, hiszen tudni fogjuk: mindenki biztonságban van.”

A szakemberek reményei szerint a kommunikációs mentes zónák hamarosan a múlté lesznek. Cosby szerint ez elkerülhetetlen, ahogy a NASA és a többi űrügynökség elkezdi felépíteni a holdbázist és fokozza a kutatásokat.

„A fenntartható holdi jelenléthez folyamatos, napi 24 órás összeköttetésre van szükség, még a túlsó oldalon is, hiszen azt a területet is fel akarjuk majd térképezni” – tette hozzá. Az Európai Űrügynökség Moonlight programja például egy olyan hold körüli műholdhálózat kiépítését tervezi, amely a jövőben stabil és állandó lefedettséget biztosítana.

Az Artemis űrhajósai számára a földi zavaró tényezők nélküli percek lehetőséget adnak arra, hogy teljes figyelmükkel az égitest felé forduljanak. A rádiócsendet megfigyelésekkel töltik majd: fényképeznek, tanulmányozzák a geológiai képződményeket, és egyszerűen csak gyönyörködnek a látványban.

Amikor végül kilépnek az égitest árnyékából és a jel újraéled, a világ kollektíven lélegezhet fel, a történelmet író legénység pedig megoszthatja hihetetlen élményeit az otthoniakkal.