Mindenki tapasztalta már

Az ásítás, társadalmi megbélyegzése ellenére, egy ősi és fontos fiziológiai mechanizmus, amely minden gerincesre jellemző. Az agy hűtésére és a véráramlás fokozására szolgál, ami segít fenntartani a figyelmet és megkönnyíti az átmenetet a tudatállapotok között.
Az ásítás ragályos jellege, különösen a közeli barátok között, összefüggésben állhat az empátia és a társas szinkronitás alapvető mechanizmusaival. Egy másik magyarázat a figyelem egyszerű tényezőjére vezethető vissza: nagyobb valószínűséggel vesszük észre és tudat alatt utánozzuk azoknak a viselkedését, akikkel szoros kapcsolatban állunk.
A közeledő ásítást mély orrlégzéssel vagy rágógumizással elnyomhatod. Maga az ásítás nem az unalom jele; épp ellenkezőleg, a test azon kísérletét jelzi, hogy erőforrásokat mozgósítson a koncentrációhoz, írta meg a Gismeteo.
