A hidegháború idején indított projekt sokáig teljes titokban zajlott

Az MK-Ultra név nem egy kitalált thrillerből származik, hanem az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynökségének (CIA) valódi, titkos programja, amelynek célja az elmekontroll és befolyásolás kutatása volt.
A hidegháború idején indított projekt sokáig teljes titokban zajlott és csak évtizedekkel később derült fény arra, milyen módszereket alkalmaztak gyakran az alanyok tudta és beleegyezése nélkül.
Ez a cikk bemutatja az MK-Ultra eredetét, céljait, módszereit, következményeit és azt is, hogy miért hiszik sokan, hogy a program valójában sosem ért véget.
Az MK-Ultra háttere
Időszak: 1953–1973
Irányító szerv: CIA (amerikai hírszerzés)
Fő felelős: Dr. Sidney Gottlieb, a CIA „vegyi háborús szakértője”
Cél:
Miért indították el?
Az USA félni kezdett, hogy a Szovjetunió vagy Kína már alkalmaz elmekontrollt (pl. koreai háborús foglyok vallomásai miatt).
Válaszul: elindult az MK-Ultra, amely több tucat alprogramon keresztül kutatta:
Módszerek, ami ma már elképzelhetetlen
Kísérleti alanyok:
Eszközök:
Az egyik legismertebb módszer: „depatterning” vagyis az egyén személyiségének teljes lebontása, majd „újraprogramozása”
Hírhedt esetek
Montreal, Kanada – Dr. Ewen Cameron
Frank Olson halála
A botrány kirobbanása
1973-ban a CIA vezetője, Richard Helms megsemmisítette az MK-Ultra dokumentumainak nagy részét, amikor a botrányveszélyt érezte.
1975-ben a Church Committee és a Rockefeller-jelentés hozta nyilvánosságra, hogy valóban létezett az MK-Ultra és emberkísérleteket hajtottak végre törvénytelenül.
Kevés dokumentum maradt fenn, de azok is döbbenetes képet festenek.
Az MK-Ultra utóhatása
A bizalom megrendülése
Pereskedések és kárpótlások
A program valóban véget ért?
Sokan kételkednek. Elméletek szerint:
MK-Ultra a popkultúrában
Filmek és sorozatok, amelyek utalnak rá:
Zenei utalások is gyakoriak, egyes teóriák szerint bizonyos hírességek is „programozott” alanyok (pl. Britney Spears, Kanye West lásd „robotikus viselkedés”, „összeomlások”)
Az MK-Ultra létezése nem elmélet, hanem történelmi tény. A kérdés már nem az, hogy megpróbálták-e az emberi tudat manipulálását, hanem az, hogy hol húzódik a határ és valóban véget ért-e a történet.
Az elmekontroll kísérletek öröksége ma is velünk van, csak más formában. Talán már nem laboratóriumokban, hanem képernyőkön, algoritmusokban és információs háborúkban zajlik.
