Elhunyt Franco Zeffirelli
Építésznek tanult, színészként és színpadi munkák előállítójaként dolgozott – végül a második világháború után alkotni kezdő olasz rendezőgeneráció ikonjává vált
- 2019.06.17. - 00:04
Szombat délben római otthonában 96 évesen, hosszan tartó betegség után elhunyt Franco Zeffirelli olasz filmrendező, akinek gazdag életműve leginkább irodalmi adaptációk, valamint operafeldolgozások miatt vált megkerülhetetlenné a filmművészetben – közölte az alkotó fogadott fia, Luciano az olasz hírügynökséggel.
Az 1923. február 12-én Firenzében született Zeffirelli szülővárosa egyetemén szerzett diplomát, meglepő módon építészet szakon, és előbb színészként dolgozott. Játszott a legendás olasz színházi, opera- és filmrendező, Luchino Visconti színpadi munkáiban (önéletrajzában vallott először homoszexualitásáról, egykor Viscontihoz fűződő gyengéd érzelmeiről), később több klasszikus Visconti-film (köztük az 1948-as Vihar előtt, illetve az 1951-es Szépek szépe) segédrendezője lett. Ez idő alatt számos opera- és prózaelőadás díszletét álmodta meg és építette fel, valamint jelmezeket is tervezett.
1958-tól rendezett filmeket, második nagyjátékfilmes munkája, az 1967-ben bemutatott A makrancos hölgy a korszak sztárszínész-házaspárját, Elizabeth Taylort és Richard Burtont vonultatta fel. Eredetileg Sophia Loren és Marcello Mastroianni játszotta volna Katalint és Petruchiót, de Hollywood legjobban fizetett színészei – a nyereség egy részéért cserébe – egymillió amerikai dollárt fektettek a produkcióba. Zeffirelli pályafutása rögvest beindult: a Rómeó és Júlia a rákövetkező évben a gyártó amerikai Paramount Picturesnek bevételi rekordot, a film női főszereplőjének, a forgatás során tizenöt éves argentin–brit Olivia Hussey-nak a filmben szereplő erotikus jelenetei miatt botrányt hozott, neki pedig a legjobb rendező kategóriában Oscar-jelölést. Másik klasszikusa 1973-ban debütált: Assisi Szent Ferenc életéről forgatta a Napfivér, Holdnővér című életrajzi filmet. (Sok egyéb filmbéli tényező mellett jelentős, hogy a korszak kultikus előadója, Donovan írta és adta elő a produkció emlékezetes zenéjét.) Később A názáreti Jézus címmel készített egyházi tematikájú filmdrámát. Mozgóképes munkái a színházhoz fűződő szenvedélyéről tettek állításokat: többek között operafilmet (Traviata, 1982, második Oscar-jelölését ezért érdemelte ki), Mel Gibson címszereplésével készült Shakespeare-adaptációt (Hamlet, 1990) és klasszikus irodalmi feldolgozást (Jane Eyre, 1996) rendezett. 1999-ben Tea Mussolinivel címmel részben életrajzi ihletettségű drámát forgatott, amelyben az amerikai popcsillag, Cher, valamint a két brit színészlegenda, Judi Dench és Maggie Smith játssza a főbb szerepeket. (Operákat európai országok mellett az Egyesült Államokban is színpadra állított, a New York-i Metropolitan Operában többek között a Toscát és a Don Giovannit mutatta be.)
Zeffirelli az utóbbi időben is aktív maradt, de egész estés filmet a 2002-es Mindörökké Callas óta nem forgatott. Ismert volt konzervatizmusáról, katolikus elköteleződéséről: 1994–2001 között tagja volt az olasz szenátusnak a Forza Italia képviselőjeként, nyolcvannégy évesen XVI. Benedek pápa filmes konzultánsa lett. Számtalan kitüntetése mellett ő volt az első olasz, aki megkapta a brit birodalmi rend tiszteletbeli parancsnoka címet.
Az olasz kultúra legnagyobbjai között a helye
Nem túlzás azt állítani, hogy Franco Zeffirellit szinte az egész világon ismerték és szerették, halálhírét követően neve a közösségi média egyik legfelkapottabb hivatkozásává vált. A New York-i Metropolitan Opera mellett a brit Királyi Operaház is közleményben búcsúztatja az alkotót, megemlékezve arról, hogy Zeffirelli az elmúlt hat évtizedben számtalan londoni és New York-i produkciót hozott létre. Mint írják, a londoni operának 1959-ben rendezett először: a debütmunka, a Lammermoori Lucia című háromfelvonásos indította el Joan Sutherland néhai ausztrál operaénekes nemzetközi karrierjét. Dario Nardella, Firenze polgármestere a Twitteren az alábbi szavakkal köszönt el szombaton a mestertől: „Franco Zeffirelli, a kultúra valaha volt legnagyobb férfijainak egyike ma reggel elhunyt. Viszlát, drága Maestro, Firenze nem fog elfeledni!” Luigi Di Maio olasz miniszterelnök-helyettes a Reuters hírügynökség értesülései szerint az alkotó emlékét a szívek és az ország történelme fogja megőrizni az utókornak. Tisztelői a firenzei Palazzo Vecchióban vehetnek végső búcsút tőle, Giuseppe Betori, a város érseke kedden temeti.
